Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

A végrehajtási eljárás. 208. §. 221 bírósági végrehajtót a zárlat foganatositására és az egyidejűleg kinevezett P. Onu zárgondnok bsvezetésére kiküldötte. Arad vármegye árvaszéke 1896 szeptember 22-én 17969. sz. a. hozott végzésével a borosjenői kir. járásbíróságot, mint telekkönyvi hatóságot megkereste, hogy a zár alá vett vagyonból befolyt pénznek áttétele mellett, az ingatlannak kezelését az általa kirendelt gondnoknak K. Sándornak engedje át; mert az 1877 : XX. t.-cz. 16. §-a értelmében a kiskorúak vagyonának jövedelme mindenekelőtt a folyó terhek fedezésére, és a kiskorúak tartási és neveltetési költségére forditandó ; mert ugyanazon törvény 25. §-ának első bekezdése, illetőleg 35. §-a értelmében az anya hitelezője által a kiskorúak vagyonának jövedelme csak annyiban vehető igénybe, ha a jövedelem a 25. és 16. §§-ban emiitett czélokra nem szükséges ; mert továbbá az idézett törvény 25. §-ának második bekezdése értelmében, ha a kiskorú vagyonának jövedelmére az anya hitelezői részéről foglalás intéztetik, a gyámhatóságnak jogában áll a vagyon kezelésére gondnokot rendelni, s az árvaszék ezen jogával a kiskorúak érdekében élni kiván ; mert végre ugyanazon törvényszakasz utolsó bekezdése értelmében az anya hitelezői által igénybevehető jövedelem-felesleget a gyámhatóság van hivatva megállapítani, s azon körülmény, hogy a kiskorúak vagyonára az özvegyi jog bekebelezve van, az anyának kiskorú gyermekei irányában fennálló tartási kötelességét meg nem változtatja. A borosjenői kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság 1896 október 7-én 4943. telekkönyvi szám alatt hozott végzésével az árvaszék megkeresésének teljesítését megtagadta ; mert ha a végrehajtási eljárás folyamán akár a kiskorúak, akár harmadik személy érdeke veszélyeztetik, a végrehajtási törvény megfelelő szakaszai előírják, hogy ezen érdek mi módon és milyen formában, továbbá mely időben érvényesíthető ; mert továbbá az árvaszéknek megkeresménye a törvényben előirt kellékeknek meg nem felel. Ezek szerint jelen ügyben azon kérdésre nézve, vájjon a gondnok kirendelése a bíróság vagy az árvaszék hatáskörébe tartozik-e, hatásköri összeütközés esete merült fel. Az özvegyi jog alapján az özvegy benmarad férje javaiban oly czélból, hogy azokat kezelje és azokból mind ő, mind pedig gyermekei megéljenek. Ott tehát, hol gyermek van, az özvegyi jog nem tisztán az özvegy eltartását czélzó, hanem a tulajdonos gyermekek érdekét természetszerűleg leginkább szivén viselő anyának a gyermekek eltartása, nevelése és vagyoni érdekeinek előmozdítására adott vagyonkezelési jog, a mely kezelési jog, ha férje vagyonát pusztulni hagyná, törvényeink értelmében tőle meg is vonható. Oly esetben tehát, midőn a vagyon jövedelmének előnyeiből az özvegy a gyermekeket kizárni akarná, vagy ha a vagyon hasznaira az özvegy hitelezői által végrehajtás vezettetik, szükségkép fel kell merülni annak a kérdésnek, hogy mennyit tartozik abból az özvegy a gyermekek fentartására és nevelésére fordítani. Ezeknél fogva a jelen ügyben az 1877 : XX. t.-cz. 35., illetőleg 25. §-ának esete forog fenn, a mely szakasz az 1881 : LX. t.-cz. 208. §-ában a gondnoki kirendelésre nézve. foglalt általános rendelkezéssel szemben kivételes rendelkezést foglal magában és a mely szakasz értelmében azon