Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

A végrehajtási eljárás. 198—199. §. 215 Budapesti tábla: Az 1881 : LX. t.-cz. 197. §-a szerint a perre utasított jelzálogos hitelező az illetékes biróságnál köteles a kifogásolók ellen keresetet inditani. Minthogy pedig az első- és negyedrendű alpereseknek, mint beismerten kereskedőknek, az a cselekménye, mely által felperesnek feltételesen sorozott követelését a sorrendi tárgyaláson kifogásolták, jogi hatásában saját követelésüknek felperes megelőzését czélzó kielégítésére irányul és igy alpereseknek mint kereskedőknek fentebbi eljárása kétségtelenül olyan jogügylet, mely a saját követelésüknek kielégítésére irányuló jellegénél fogva üzletük folytatásához tartozik; és minthogy a kereskedőnek mindazon ügyletei, melyek kereskedelmi üzlete folytatásához tartoznak, a kereskedelmi törvény 260. §-a értelmében kereskedelmi ügyleteknek tekintendők ; minthogy végül az elsőrendű alperesre nézve helyileg illetékes kereskedelmi és váltótörvényszék előtt az 1868 évi LIV. t.-cz. 32. §-a értelmében negyedrendű alperes is perbevonható : az első biróság végzésének megváltoztatásával, az eljáró törvényszék illetékességét a kereskedelmi eljárást szabályozó 1881. évi november 1-én 3269. I. M. E. sz. a. kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 5. §-a alapján meg kellett állapítani. (1898 július 20-án 2204. sz. a.) 198. §. Ha a kifogást tevők kimutatják, hogy a kifogás alá vett követelést megállapitó Ítélet ellen perújítás vagy semmiségi eljárás tétetett folyamatba : veszély igazolása esetében (42. §.) követelhetik, hogy a folyamatban levő eljárásnak jogerejü birói határozattal való eldöntéséig, a kifogás alá vett összeg birói letétben tartassék. 199. §. A telekkönyvi hatóság által hozott sorrendi végzés ellen a sorrendi tárgyalás napjától számitott 15 nap elteltétől 8 nap alatt beadandó felfolyamodásnak és ha a másodbiróság az első biróság végzését megváltoztatta, ennek közlésétől számítandó 8 nap alatt a harmadbirósághoz további felfolyamodásnak van helye. A felfolyamodásnak halasztó hatálya annyiban van, hogy annak eldöntéséig azon követelések kielégítése nem eszközölhető, a melyeknek a vételárból való kielégithetése a felfolyamodás folytán hozandó határozattól függ. 658. A végrehajtási eljárásban szenvedett jogsérelmek rendszerint a végrehajtási törvényben szabályozott jogorvoslatok utján orvosolhatók. Vannak azonban esetek, mikor az általános szabálynak merev és szigorú alkalmazása a legnagyobb anyagi jogsérelmet vonhatja maga után. E szempontból kiindulva, az általános szabálytól eltérően a Curia 50. sz. döntvényében kimondotta, hogy az a jelzálogos hitelező, ki a sorrendi tárgyalásra meg nem idéztetett, vagy a sorrendről nem értesíttetett, nem fosztható meg attól, hogy a sorrendben a törvény rendelete ellenére mellőzött követelését illetőleg a vételárból kielégítést nyert későbbi hitelező ellen rangsorozati minőségét per utján érvényesíthesse; miből következik, hogy ha valamely anyagi jogsérelem orvoslása a végrehajtási eljárásban a jogsérelmet szenvedettnek hibáján vagy mulasztásán kivül nem eszközölhető, az illető a per útjától elzárva nincs, annál kevésbbé, mert a végrehajtási eljárásban keletkezett birói határozatokkal tett intézkedések rendszerint nem bírnak az ítélt dolog jellegével. Áll ez különösen akkor, mikor a végrehajtási eljárásban az abban egyénileg vagyis sem végrehajtató, sem végrehajtást szenvedettként, sem más vagyonjogi érdekkel nem szereplő egyénre rovatik valamely kötelezettség, illetőleg vagyoni felelősség. (Curia 1900 deczember 11-én 3895. sz. a.)