Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

A végrehajtási eljárás. 2. §. 9 A kir. minisztérium az adonyi kir. járásbíróság és a székesfehérvári községi biróság közt felmerült hatásköri összeütközési esetet 1888. évi február hó 2. napján tartott tanácsában vizsgálat alá vévén, következőképen határozott : Ezen ügyben a végrehajtás elrendelése és foganatosítása az adonyi kir. járásbíróság hatáskörébe tartozik; mert az ingóságokra megkisérlett végrehajtás sikertelensége folytán a végrehajtató a marasztalt fél ingatlanárakivánja a végrehajtást vezetni; és mert ily esetben az 1877 : XXII. t.-cz. 86. §-a szerint, melynek, mint különös törvénynek, érvényét a végrehajtási eljárást átalában szabályozó 1881: LX. t.-cz. meg nem szüntette, a megfelelő kérvény az eljáró biróhoz adandó ugyan be, de ez a végrehajtást el nem rendelheti, hanem a kérvényt szabályszerű eljárás, vagyis a végrehajtás elrendelése és foganatosítása végett az illetékes telekkönyvi hatósághoz teszi át; az adonyi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság tehát helyesen járt el, midőn 1887. évi 1363. telekkönyvi sz. a. hozott elutasító végzésének indokaiban kijelentette, hogy a községi bíróságnak ingatlanra végrehajtást rendelni hatáskörébe nem tartozik és hogy az ingóságokra vezetett végrehajtás sikertelensége az adonyi kir. járásbíróság előtt szabályszerűen igazolandó. (1888 február 2-án 1888. évi 3246/1. M. sz. a.) J) 35. Italmérési jog csonkítása iránti ügyben a lefoglalt italok és edények elkobzását kimondó közigazgatási határozatban el nem tartható edények és italok értéke helyett a felek egyezségével megállapított pénzbeli marasztalásnak végrehajtása közigazgatási útra tartozik. Tényállás: W. M. szatmármegyei görbedi lakos s birtokos regalecsonkitó ellen az aranyos-medgyesi regale-jogosult birtokosokkal együtt még 1881-ik évben megindította M. A. L. Szatmármegye szatmári járásának szolgabírói hivatala előtt regalecsonkitási ügyét, minek következtében az elkobzás alá eső italok és edények lefoglalása után ezek értéke közös beleegyezéssel oly módon állapíttatott meg 200 forintban, hogy a mennyiben az eljárás közbejöhető felfolyamodásokkal együtt huzamos ideig elhuzódhatik, mialatt az elkobzott italok és edények el nem tarthatók : ennélfogva elmarasztalás esetében a végrehajtás ezen közösen megállapított 200 forint értékre intéztessék. A panaszlott W. M. ugy a regalecsonkitásban, mint az itt emiitett 200 forint becsárban M. A. L., mint akkori regalebérlő részére jogérvényesen elmarasztaltatott. Ennek következtében M. A. L. a végrehajtás elrendelését a szolgabírói hivatal előtt még 1886-ik évben kérelmezte, mely azt el is rendelte, de panaszlott felfolyamodására elébb a megyei alispán által, később pedig a megyei közigazgatási bizottság által a végrehajtás, mennyiben az pénzösszegre vonatkozik, birói útra utasíttatott, ugy azonban, hogy ezen elutasító határozatokban magokban is határozottan el van ismerve s jogérvényesen megállapítva a panaszló fél végrehajtási joga. Ezen ujabb jogérvényes határozatok alapján a szatmári kir. járásbírósághoz fordult M. A. L. a végrehajtás elrendeléseért, mely azt ismét elrendelte, azonban a végrehajtást elrendelő végzést a kir. Ítélőtábla felJ) L. a 25. és 28. sz. határozatokat is.