Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

A végrehajtási eljárás. 139. §. 155 kívánt ingatlan telekkönyvi tulajdonosa után örökség vagy hagyomány iránti joga kellően ki van-e mutatva, a végrehajtást elrendelő bíróság hatáskörébe tartozik. (Curia 10. döntvény, I. kötet, 128. 1.) (Vonatkozással a temesvári kir. Ítélőtábla 4. számú és a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla 5. számú alább közölt polgárjogi teljes ülési döntvényeire.) !) 139. §. A végrehajtást elrendelő végzés mind a végrehaj tatónak. mind a végrehajtást szenvedőnek kézbesittetik; ha azonban a végrehajtás elrendelése iránti kérelem elutasittatik : a végrehajtási kérvény összes példányainak kiadása mellett csupán a végrehajtató értesittet'k. Ha a megkeresett hatóság a végrehajtási zálogjog bekebelezése, az előjegyzett zálogjog igazolása, illetőleg a végrehajtás feljegyzése tárgyában teljesen elutasitólag határoz, csupán a végrehajtató és a megkereső bíróság értesittetik. Ha a végzés a végrehajtást szenvedőnek nem kézbesittethetvén, visszaérkezik: részére hirdetményi idézés nélkül ügygondnok rendeltetik s a végzés, valamint a végrehajtás további folyamán hozandó határozatok is, míg lakását be nem jelenti, vagy képviseltetéséről nem gondoskodik, az ügygondnoknak kézbesittetnek. J)A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla 5. számú dönt vénye. Abban az esetben, ha a végrehajtás az elmarasztalt félre örökség vagy hagyomány utján szállott, de még tulajdonául be nem kebelezett, sem elő nem jegyzett ingatlanra vezetendő : annak elbírálása, vájjon a végrehajtást szenvedőnek a telekkönyvi tulajdonos után örökösödéshez való joga és igénye kellően ki van-e mutatva nem a végrehajtás elrendelésére illetékes bíróságnak, hanem a telekkönyvi hatóságnak hatáskörébe tartozik : a miből folyólag az öröklési igény igazolására vonatkozó, a végrehajtást elrendelő bírósághoz benyújtott okiratok eredeti példányai a megkeresett telekkönyvi hatósághoz a végrehajtást elrendelő végzés kapcsán átteendők. A temesvári kir. ítélőtábla 4. számú polgári döntvénye. Abban az esetben, ha az elmarasztalt féke örökség vagy hagyomány szállott, de még tulajdonául be nem kebelezett, sem elő nem jegyzett ingatlanra intéztetik a végrehajtás, annak elbírálása, hogy az elmarasztalt félnek az örökhagyó telekkönyvi tulajdonos után való örökösödési joga kellően kimutatva van-e, a végrehajtás elrendelésére illetékes bíróság hatáskörébe tartozik. Jegyzet a 138. §-hoz. Nem szorosan végrehajtási határozat. Az indokokból az alábbi sorok érintik a végrehajtás kérdését : A mi végre az 1881 : LX. t.-cz. 138. §-ának intézkedését illeti, ez a telekkönyvi rendtartás 74. §-ának a most kifejtett törvényes módon való alkalmazására változtató befolyással nem lehet; mert az idézett szakasz az örökösnek hitelezőjét feljogosítja ugyan, hogy az adósára tényleg szállt örökségi jogot e helyett annak utján érvényesíthesse ; de midőn az átadás adós mellőzésével már megtörtént, feltételes zálogjogának törlését tűrni kénytelen, mint az örökösödési jog be nem következésének eredményét. A m. kir. Curiának ellentétes elvi kijelentést tartalmazó 10. számú polgárjogi döntvénye folytán hatályát vesztette még a győri kir. Ítélőtábla 9. számú alábbi határozata is : Annak elbírálása, ha vájjon a végrehajtást szenvedőre örökség vagy hagyomány utján szállott, de még tulajdonául be nem kebelezett, sem elő nem jegyzett ingatlanra — a végrehajtási zálogjog a telekkönyvi rendeletek 74. §-a értelmében feltételesen bekebelezhető-e vagy sem ? —s különösen annak elbírálása, ha vájjon a végrehajtást szenvedőnek a telekkönyvi tulajdonos után örökösödésre való joga kellően ki van-e mutatva ? nem a végrehajtást elrendelő bíróság, hanem a telekkönyvi hatóság hatáskörébe tartozik; a miből folyólag a végrehajtást elrendelő bíróságnál az örökség igazolása czéljából benyújtott okiratok, a végrehajtást az állítólag az örökölt ingatlanra elrendelő végzés kapcsán, a megkeresett telekkönyvi hatósághoz mindig átteendők. (I. kötet, 107. 1.)