Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

84 Az idegen váltóról. sával is megerősített nyilatkozata szerint, a nevezett kibocsátó a váltónak tetszés szerinti telepithetésére felperest akkor hatalmazta fel, midőn a váltót, alperesek jogelődének elfogadói nyilatkozatával már ellátva, felperes intézetnél benyújtotta, miből következik, hogy az alperesek jogelődének hozzájárulása nélkül eszközölt utólagos telepités, alperesekkel szemben hatálytalan, stb. (1900 október 11-én 680/1900. sz. a.) 251, A váltót valamely pénzintézetnél leszámitoltató kibocsátóval a váltó telepítése tekintetében létrejött megállapodás a többi váltókötelezetteket is kötelezi. A kir. törvényszék: Való ugyan, hogy váltóbirtokos a váltókötelezettek beleegyezése nélkül a váltót utólagosan telepiteni rendszerint nem jogosult, mert a váltót csakis a forgalomban rendszerint használni szokott tartalommal töltheti ki, ilyenek pedig az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely nem tekinthető. A mennyiben tehát a telepités, vagyis a fizetési hely megváltoztatásának utólag történte bizonyítást nyer, a felperest terheli annak a bizonyítása, hogy ez a váltókötelezettek hozzájárulásával, beleegyezésével történt. Ámde a jelen esetben az alperes által felhívott tanuk vallomásából az a következtetés vonható le, hogy a váltó tartalmának utólagos megváltoztatása a kötelezett felek szándékának megfelelt. E perben ugyanis bizonyítást nyert, hogy a külön fizetési hely utólagos megjelölése a felperesi pénzintézetnél a váltó leszámítolása előtti időben is évek óta állandó gyakorlat volt, s hogy alperesnek erről tudomása volt, kitűnik abból, hogy maga kívánta e körülményt bizonyítani. Minthogy pedig az arra jogosítottnak az utólagos kitöltésbe, illetőleg az eredeti tartalom megváltoztatásába való beleegyezése nemcsak kifejezett akaratkijelentés, hanem az arra mutató körülményekből vont okszerű következtetés utján is megállapítható, a jelen esetben meg kellett állapítani, hogy alperes felperesi pénzintézetnél állandóan gyakorolt üzleti szokás ismeretében már a váltókötelezettség vállalásakor a leszámítolás előtt beleegyezett abba, hogy felperes a leszámítolt váltót az állandó gyakorlatnak megfelelően az ismert pecsétlenyomattal ellátva telepíthesse és telepest nevezhessen. m> kir. Curia: A másodbiróságnak ítélete helybenhagyatik a benne az első bíróság ítéletéből átvett indokok alapján annyival is inkább, mert az alperes által a perben felhívott F. K. és G. Gy. tanuknak vallomása szerint, a kereseti váltót a felperes intézetnél W. J., a ki a váltónak kibocsátója, számitoltatta le, W. J, pedig feljogosította F. K. intézeti igazgatót, hogy a felperes intézetnél leszámítolt váltóit telepíthesse, e szerint a kereseti váltó, az azt leszámitoltató és igy a váltóval rendelkező kibocsátóval létrejött megállapodás alapján is telepíttethetvén, a megtörtént telepités miatt az alperes, mint forgató, kifogást a maga érdekében nem hozhat fel. (1901 ápril 24-én 1452/1900. sz. a.)