Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 71 212. A forgató intézvényezett elfogadónak nem tekinthető, ha a váltó tartalmából megállapítható, hogy ő a saját rendeletre szóló váltót forgatta és e reá vonatkozó intézvény utóbb beszurtnak jelentkezik. (Curia 1897 február 4-én 182/1896. sz. a.) 213. »Elfogadom« jelző nélkül a nem intézvényezett aláírása. A váltó felperesre lévén intézve, az alperesnek a váltón levő aláirása, ha az selfogadom« jelző nélkül van a váltóra vezetve, nem állapit meg váltói kötelezettséget, mert a nem reá intézvényezett váltót elfogadottnak az alperes csak akkor tekinthető, ha kifejezetten az elfogadást is reá vezette a váltóra, e nélkül a V. T. 21. §-a értelmében nincs elfogadmány, mert a váltóra keresztbe tett puszta aláirás nem állapitja meg az elfogadói kötelezettséget (Curia 1896 október 29 én 1166/1895. sz. a.) 214. A társaság képviselője a társaság nevében a váltót saját rendeletére jogérvényesen el nem fogadhatja. A Tár. Ítélőtábla: Nem vitás, hogy a keresethez csatolt váltókat felperesnek férje, lovag B. R. mint kibocsátó a saját rendeletére és az alperes czégre intézvényezve állította ki és ugyanő, mint az alperes társaság képviseletére és czégének jegyzésére jogosított igazgatósági tagja, az alperes czég elfogadói nyilatkozatával is ellátta. Tekintve, hogy a lovag B. R.-t arra, hogy önmaga javára az alperes czéget 96.000 korona erejéig váltói uton lekötelezze, sem a 8'/. alatt csatolt közgyűlési jegyzőkönyvben foglalt felhatalmazás, sem a kereskedelmi törvénynek a czégjegyző jogkörét szabályozó rendelkezései fel nem jogositották, mivel lovag B. R. nek, mint a czégjegyzésre jogosított igazgatónak a czégjegyzési jogosultsággal csupán az általa képviselt czég érdekében és a társaságon kivül álló harmadik személyekkel szemben lett volna szabad élnie, de nem állott szabadságában azt a jogositványt a társaság ellenében arra felhasználnia, hogy a társaságot önmaga irányában váltóilag kötelezze, tekintve, hogy ez okból a kereseti váltók alapján alperes és B. R. között érvényes váltóügylet létrejöttnek nem tekinthető, ez a kifogás pedig felperessel, mint lovag B. R. nek vele közös háztartásban élő házastársával szemben is érvényesithető: a kibocsátott sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperes keresetével egész terjedelmében elutasitandó. Az előadottakkal szemben nem bir sulylyal felperesnek az az érvelése, hogy férje alperes társaságnak nagyobbrészt felperesi vagyonából tényleg kölcsönöket adott és hogy a váltók kiállítása időpontjában alperes kölcsön czimén lovag B. R.-nek, illetőleg felperesnek 106.000 koronával és igy a kereseti váltók névértékét meghaladó összeggel adósa volt: mert ez a körülmény csak arra jogosítja fel felperest és férjét, hogy az alperesnek kölcsön adott összegeket a törvény rendes utján követelhessék, de az érvénytelen váltókötelezettségnek érvényesithetését ez a körülmény maga után nem vonhatja. A kir. Curia: Indokaiból helybenhagyta. (1902 október 28-án 1013/1902. sz. a.)