Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

68 Az idegen váltóról. ropolit« szavakat a váltó előlapjára sajátkezüleg reávezette, ugy az intézvény, valamint a V. T. 21. §-a szerint az elfogadás is váltójogi érvénynyel bir. (Curia 1884 márczius 19-én 58/1884. sz. a.)* 206. A valamely be nem jegyzett közkereseti társaságra intézvényezett váltót aláíró egyik tag elfogadónak tekintendő. A kir. Ítélőtábla: A kereseti váltón intézvényezettekül Rintz és Kishalmy urak vannak megjelölve és magából a váltóból ki nem tűnik, hogy az intézvényezés nem a fentnevezett egyénekre, hanem a Rintz és Kishalmy czégre történt. Ebből folyólag alperesnek, mint az intézvényezettek egyikének a váltó előlapjára minden hozzáadás nélkül vezetett névirása a V. T. 21. §-a szerint feltétlen elfogadásnak lévén tekintendő, alperesnek az elfogadás hiánya miatt emelt kifogását elvetni s alperest marasztalni kellett, stb. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik fel­hozott indokai alapján annyival inkább, mert a per adatai szerint kétségtelen, hogy alperes be nem jegyzett közkereseti társaságnak tagja, és hogy nevét a váltóra vezette, az a körülmény, hogy ez az aláirás a czégjegyzésnek nem felel meg, azt eredményezi, hogy az alperes a váltó kifizetése iránt a saját személyében vállalt kötelezett­séget. (1903 október 8-án 72/1903. sz. a.) 207. A váltót az intézvényezettül meg nem nevezett harmadik személy is joghatályosan elfogadhatja. A kir. Ítélőtábla: Nem vehető figyelembe alperesnek az a kifo­gása sem, hogy a kereseti váltón levő elfogadói aláirása azért nem kötelezné, mert ő a váltón intézvényezettként megnevezve nincs. A V. T. nem foglal magában oly intézkedést, mely szerint a váltót érvényesen csak az intézvényezett fogadhatná el. A V. T. 21. §-ából, mely szerint az intézvényezett által e váltóra vezetett minden nyilat­kozat, melyben az ellenkező ki nincs fejezve, to\ábbá a váltó elő­lapjára vezetett puszta névaláirás is elfogadói nyilatkozatnak tekin­tetik, nem az következik, hogy az intézvényezettől különböző személy a váltót egyáltalán el nem fogadhatná, hanem csak az, hogy ily harmadik személy puszta névaláirás vagy határozatlan tartalmú nyi­latkozat által elfogadóként nem kötelezheti magát, hanem hogy elfogadói minőségében csak akkor lesz kötelezve, ha határozott elfo­gadási nyilatkozatot vezet a váltóra, vagy másnak a váltón levő elfogadási nyilatkozatát együttkötelezettként aláirja. Abból, hogy a V. T. a névbecsülési elfogadás esetét kivéve, az intézvényezettként meg nem jelölt személy elfogadását nem emliti, szintén nem követ­keztethető, hogy a törvény ily személy elfogadásától a váltójogi hatályt meg akarná tagadni. Ellenkezőleg épen abból, hogy névbe­csülési elfogadóként oly személy is kötelezheti magát, ki a váltón mint intézvényezett vagy szükségbeli utalványozott megnevezve nincs, * Lásd a 219. számú határozatot is.

Next

/
Thumbnails
Contents