Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

64 Az idegen váltóról. Minthogy továbbá az a körülmény, hogy felperes keresetében magát engedményesnek nem nevezte, e minőségének bizonyitását nem akadályozza és alperest csak arra jogosithatta fel, hogy az engedményező elleni netáni kifogásait még viszonválaszában is hatályosan felhozhassa, de alperes ilyeneket egyáltalán nem hozott fel stb. A m. kir. Curia: Indokaiból helybenhagyta. (1899 október 5-én 786/1899. sz. a.) 195. A váltóügylet alapjául szolgált követelés átruházásával még nem ruháztatott át a váltó is. A kir. törvényszék: A per folyamán beigazolt azon körülmény, hogy felperes a kereseti váltóban foglalt összeget a takarékpénztárnak kifizette; valamint azon tény, hogy a váltó felperes birtokában van, s a B. alatti engedmény képeznek ugyan bizonyitékot arraT hogy a váltólevélnek mint bizonyítékul szolgáló okiratnak tulajdonjogát felperes megszerezte, de ebből még az, hogy felperes a takarékpénztárnak a váltón alapuló jogait is megszerezte volna, nem következik, mert ennek igazolására a takarékpénztár forgatmánya, illetve a váltón alapuló jogok engedményezése okvetlenül megkívántatik, ez pedig sem a kereseti váltóval, sem a B. alatti engedménynyel, mely utóbbival annak tartalma s Z. L. és ifj. S. K. tanuk vallomása szerint csakis a váltón alapuló követelés biztosítására szolgáló zálogjog képezte engedmény tárgyát, beigazolva nem lett, s igy felperes a követelés érvényesítésére sem váltói, sem köztörvényi uton legitimálva nem lévén, a per meginditására jogositott váltóbirtokosnak tekinthető nem volt. A kir. Ítélőtábla: Helybenhagyja, mert a felperes, ki a k—i takarékpénztárnak a B. J. ellen fennálló és jelzálogilag biztositott követelését az 1881. LX. t.-cz. 190. §-a alapján magához váltotta, ezzel a tényével csak a nevezett pénzintézetnek B. J. ellen való követelését és azt a jogot szerezte meg, hogy ezt a követelést a biztositékul szolgáló zálogjog keretén belül érvényesítheti, de külön átruházás hiányában a követelés alapjául szolgált váltót meg nem szerezte s igy a kereseti váltó alapján jogokat nem érvényesíthet, mert továbbá a V. T. 36. §-a szerint a váltóadós csak a váltó törvényszerű tulajdonosának tartozván fizetni, a váltói jogok fentartására csak a váltónak ilyen birtokosa számára felvett óvás szolgálhat alapul, a kereseti váltónak törvényszerű tulajdonosául azonban a felperes tekinthető nem lévén, a részére felvett óvás a visszkereseti jog fentartására nem alkalmas, szabályszerű óvás hiányában pedig az alperesek, mint kibocsátók és forgatók ellen, a V. T. 41. §-ában foglalt rendelkezése szerint visszkereseti jog nem érvényesithető. A m. kir. Curia: Helybenhagyja. (1902 február 5-én 911/1901.)' 196. A váltó toldatára vezetett engedmény még abban az esetben is igazolja a váltóhitelező váltóbirtokosi minőségét, ha az a per folyama alatt, a kifogások beadása után, vezettetett rá. (Curia % 1900 deezember 13-án 909/1900. sz. a.)