Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

58 Az idegen váltóról. 179. A forgató nem követelhet kártérítést a váltóbirtokostól azon a czimen, hogy ennek késedelme miatt az ő visszkereseti joga a saját előzői ellen ezeknek bekövetkezett vagyontalansága okából sem volt sikeresen érvényesíthető. A kir. ítélőtábla: A felperes arra alapítja keresetét, hogy D. Józsefért 500 frt erejéig mint váltóforgató, kezességet vállalt s alperessel szemben s ezért a sommás végzés az elfogadóval és vele szemben is még 1887 október 13-án ki lett bocsátva, de alperes, daczára annak, hogy a sommás végzés jogerőre emelkedett s 1888 márczius havában a kielégítési végrehajtás valamennyi váltó-köte lezett ellen elrendeltetett, azt nem foganatosította, sőt az elfogadó ingatlanaira a végrehajtást csak 1891. évben kérte s a végrehajtási zálogjog bekebelezése ezekre csak az 1891 október 28 án lett elrendelve és foganatosítva, minek a következménye az lett, hogy az alperesi követelés az eladott ingatlanok vételárából nem nyert kielégítést és felperes volt kénytelen azt a kereseti összegben megfizetni. Mely tényből folyóan és miután állítása szerint felperes csak azért volt kénytelen az ellene is intézett végrehajtás kikerülése okából azt a követelést megfizetni, mert alperes a végrehajtással késedelmezett, s késedelme miatt a főadóstól a követelést behajtani nem tudta, a polgári törvénykönyv 1364. §. értelmében, alperes neki mint kezesnek felelős, mely okból a neki fizetett összeg és járulékai visszafizetését kéri. Tekintettel azonban arra, hogy a B. alatt csatolt sommás végzéssel mint váltó-forgató lett fizetésre kötelezve, tekintve, hogy a váltó forgatója az 1876 : XXVII. t.-cz. 12. §-a értelmében a váltó kifizetéseért váltójogi s önálló felelősséget vállal, miből folyólag, ha az elfogadó a váltót lejártakor ki nem fizette, hogy a váltótörvény 51. §-ban biztosított jogokat gyakorolhassa, a váltót az előbb idézett váltójogi egyetemleges kötelezettséget megállapító felelősségénél fogva a felperes tartozott volna kifizetni s magához váltani, azonban ezt tenni nemcsak elmulasztotta, de sőt a váltóbirtokos részéről maga (t. i. felperes) ellen visszkereseti jogot érvényesíteni, s végrehajtást vezettetni engedett, tekintve, hogy a fizetés hiánya miatt megóvatolt váltó birtokosa (jelen esetben alperes) a végrehajtást a váltókötelezettek bármelyike ellen az elévülési időn belül tetszése szerinti időben intézhette, miért a kielégítés szerzésmódjában vagy sorrendjében a váltótörvény 49. § án alapuló jogánál fogva korlátolva nem volt, minélfogva abból, hogy a végrehajtást a váltókötelezettek egyike vagy másika ellen mikor intézte, reá felelősség sem hárul; tekintve végre, hogy felperesnek a kérdéses váltón alapuló kötelezettsége nem kezesség volt, minélfogva a keresetnek a kezességi viszonyból származtatott jogalapja nyilván téves, s igy a felperest az általános polgári törvénykönyv 1364. §-ában a kezes részére biztosított jog meg nem illeti, erre alapított keresetével tehát elutasítani kellett. A m. kir. Curia: Helybenhagyja indokai alapján és azért, mert a jelen esetben sem a köztörvényi kezesség, sem az alperesnek oly jogellenes mulasztása nem forog fenn, mely felperes kártérítési igényének alapjául szolgálhatna. (1895 deczember 20-án 1638/1894. sz. a.)