Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 31 lejáratkor a rendelvényesnek fizesse ki, e szerint, hogy valamely személy, kinek névirása a váltó előlapján előfordul, kibocsátónak tekintessék, szükséges, hogy maga a váltó tüntesse fel, hogy a névaláirás erre a íelhivásra vonatkozik, ez pedig csak akkor áll be, ha a kibocsátó ezt a felhivást tartalmazó váltó szövegét aláirja; a kereset alapját képező okiraton a kibocsátói aláirás nem a fizetési felhivást tartalmazó és a váltó lényeges kellékeit magában foglaló szöveg alá, hanem magában a szövegben fordulván elő, ez a névaláirás a V. T. 3. §. 5. pontjában előirt kibocsátói aláirásnak nem tekinthető és e szerint a kereset alapját képező okiratból a V. T. 3. §. 5. pontjában előirt egyik lényeges kellék hiányozván, az elsőbiróság a V. T. 4. §. értelmében helyesen utasitotta vissza a hatáskörébe nem tartozó keresetet. (1898 június 22-én 459/1898. sz. a.) 92. A váltótörvény 3. §-a 5. pontja szerint az idegen váltó lényeges kellékét képezi a kibocsátó név- vagy czégleirása, arra nézve azonban, hogy ez aláirásnak az okirat mely részén vagy helyén kell lennie, tüzetesebb rendelkezés nem tétetvén, elég, ha a kibocsátó névaláírása a váltó előlapján a fizetésre felszólítást tartalmazó szöveg alatt van elhelyezve, tekintet nélkül arra, hogy az az elfogadó neve alatt vagy felett van-e ? (1900 márczius 27-én 82/1900. sz. a.) 93. Az a körülmény, hogy a kibocsátó névaláírása az elfogadó fölött és közvetlenül a váltó irott szövegének utolsó vonala alatt fordul elő, a kibocsátói aláirást aggályossá nem teszi. (Curia 1901 október 9-én 492/1901. sz. a.) 94. Idegen váltóra használt váltóürlapban a saját váltó elnevezés kitüntetése nem teszi azt intézvényezett saját váltóvá s igy ebben a kibocsátó aláirása nélkülözhetlen kellék. (Curia 1900 május 2-án 311. és 312/1900. sz. a.) 95. A váltó szövegén keresztül irott név kibocsátói aláirásnak tekinthető nem lévén, az ilyen váltó nélkülözi a v. t. 3. §. 5. p., illetve a 110. §. 5. pontjában meghatározott lényeges kelléket s ebből folyóan sem idegen, sem saját váltónak nem tekinthető. (Curia 1903 január 13-án 800/1902. sz. a.) 96. A kibocsátói aláirás hatályossága. A kereseti váltó a törvény kellékeivel bir, mert a kibocsátó neve elé szerb betűkkel irt »besz troska* szó nem azt jelenti, hogy mint tanú, hanem azt, hogy fizetési kötelezettség nélkül irja alá, megvan tehát a váltón alakilag a kibocsátó stb. (Curia 1893 október 11-én 640/1892. sz. a.) 97. A kereszt- (utó-) név kitétele nélkül a váltóra irt kibocsátói aláirás kellékszerü és az aláírót váltóilag kötelezi.