Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 27 mert a kérdéses váltó alján olvasható időmegjelölés nem mint az elfogadás kelte, hanem egész határozottan mint a fizetési nap megjelölése lett a kereseti váltóra rájegyezve; továbbá, mert a határozott napra szóló váltó fizetési idejének teljes szabatossággal, tehát oly módon kell a váltón feltüntetve lennie, hogy magából a váltó szövegéből kétséget kizáróan legyen az időpont megállapítható, a mikor a váltóösszeg kifizetendő, ez azonban a fennforgó esetben nem lehetséges, mivel a kérdéses váltón két különböző nap van megjelölve, mint fizetési idő. A m. kir. Curia: A másodbiróság végzése a benne felhozott és az elsőbiróság végzéséből átvett indokoknál fogva helybenhagyatik. (1901 február 6 án 1116/1900 sz. a.) 82. A váltó-lejáratban észlelhető igazítással szemben a váltóbirtokos csak akkor köteles a megállapodásszerüséget bizonyítani, ha a beperelt váltóadós azt vitatja, hogy ez az igazítás megállapodásellenesen eszközöltetett. A kir. törvényszék: Tekintettel arra, hogy ellenkező megállapodá s hiányában a váltó mindenkori birtokosa jogosítva van a váltó lényeges kellékeit kitölteni (V- T. 93. §.) s ezen jog gyakorlásánál nem tesz különbséget, hogy ha a váltóbirtokos a már kitöltött lényeges kellék szövegét meg is változtatja, feltéve, hogy az a szövegváltoztatás a megállapodással nem ellenkezik: tekintettel arra, hogy alperes nem is állította, hogy a lejárat tekintetében a felek között mi volt a megállapodás, és ennélfogva nem lehet azt megállapítani hogy a kereseti váltónak lejárására vonatkozó részt megállapodása ellenére töltötte ki stb. A kir. ítélőtábla: Alperesek az A. alatti okiratot lejárati kellékhiány miatt kifogásolták és kifogásaik kiegészítéséül azzal is védekeztek, hogy a lejárat tekintetében a »kelet« szónak beszúrása utólag és jogellenesen történt. E kifogással és az A. alatti okirat, lejárati idejében látható igazítással szemben felperes már válasziratában tartozott volna bizonyítani, hogy az emiitett igazítás megállapodás szerint történt. Miután azonban felperes a válaszban a bizonyítást meg nem kísérletté, s így azt kellett megállapítani, hogy az A. alatti okiraton a »kelet« szónak a lejárat meghatározása czéljából utólag történt beszúrása a megállapodásnak meg nem felel, miből folyóan az A. alatti okiratban az idegen váltónak a V. T. 3. §. 4. pontjában megjelölt egyik lényeges kelléke hiányzik stb. A kir. Curia: A másodbiróság ítélete megváitoztattatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben indokai alapján. (1902 október 22-én 435/1902. sz. a.) 83. A váltó lejárati idejében látható igazítással szemben a váltóbirtokos tartozik bizonyítani, hogy az a megállapodásnak megfelel. (Curia 1900 május 8-án 263/1900. sz. a.)