Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)
20 Az idegen váltóról. 50. A rendelvényesnek vagylagosan történt megnevezése a váltót kellékhiányossá teszi. A kir. Ítélőtábla: A váltótörvény 3. szakaszának 3. pontja szerint az idegen váltó egyik lényeges kelléke a rendelvényes, vagyis azon személy vagy czég megnevezése, a melynek részére vagy rendeletére a fizetés teljesítendő. A kereset alapjául szolgáló okiratban a rendelvényes eme szavakkal: »saját magam vagy K. I. rendeletére**, tehát vagylagosan van megnevezve, az ilyen rendelvény azonban érvénytelen, mert nem lehet tudni, hogy a vagylagosan megnevezettek közül tulajdonképen ki van jogositva a váltóösszeg felvételére? Nem változtat ezen az a körülmény, hogy a rendelvényben eme szavak: »saját magam« alápontozva vannak, mert az alápontozás törlésnek nem tekinthető. Minthogy ezek szerint a kereset alapjául szolgáló okiratból a váltó egyik lényeges kelléke, vagyis a rendelvényes megnevezése hiányzik és minthogy a váltótörvény 6. szakasza értelmében az olyan okiratból, a melyben a váltó lényeges kellékeinek valamelyike hiányzik, váltójogi kötelezettség nem származik és az ilyen okiratra alapitott 6493/1901. szám alatt váltókereset a váltóeljárás 4. szakasza értelmében már az elsőbiróság által hivatalból visszautasítandó lett volna. A m. kir. Curia: Indokaiból helybenhagyta. (1902 május 1-én 200/1902. sz. a., azonos 1394/1895. v. sz. a.) 51. A rendelvényes megjelölésének határozottnak kell lenni s e nélkül a váltó kellékhiányos. A kir. törvényszék marasztalta az alperest, mert az nem tett kifogást a rendelvényes megnevezésének határozatlan joga miatt. A kir. tábla: megsemmisítette az egész eljárást, mert a váltó egyik lényeges kellékét képezi, a rendelvényes vagyis azon személy megnevezése, a kinek részére vagy rendeletére a fizetés teljesítendő. Minthogy azonban a kereseti váltóban foglalt ama kifejezés által »kezeherem rendeletre* a rendelvényes, kinek kezéhez vagy rendeletére a fizetés teljesítendő, határozottan és minden kételyt kizáróan megnevezettnek nem tekinthető, az elsőbiróság Ítéletét s az egész eljárást megsemmisiteni kellett stb. A m. kir. Curia: Helybenhagyja indokaiból s azért, mert a v. t. 5. §. értelmében a kibocsátó rendelvényesként önmagát is megnevezheti ugyan, ennek feltétele azonban az, hogy az e czélból használt kifejezés tartalma kétséget fenn ne hagyjon, a kereseti váltó szövegében használt kifejezés pedig mint teljesen értelmetlen ilyennek nem tekinthető. (1899 január 31-én 1213/1898. szám alatt.) 52. A csupán „rendeletre" a rendelvényes nevének kitétele, avagy a saját rendelet kitüntetésére alkalmas rag kitétele nélkül kiállított váltó kellékhiányos. (Curia 1897 márczius 26-án 1257/896. sz. a.)
