Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

16 A váltóképesség. 41. Ha a kibocsátói aláírás meghatalmazott által a meghatalmazási viszony kitüntetése nélkül vezettetett is a váltóra, a váltó kellékeinek elbírálásánál az a körülmény, hogy a névaláírás ki által tétetett, annyira lényegtelen, hogy arra a váltótörvény 81. §-a szerint a hamis aláirás sem bir befolyással. A m. kir. Curia. Nem volt figyelembe vehető alperesnek felhozott azon kifogása, hogy a váltó kibocsátói aláirás nélkül szűkölködik azon okból, mert az irást nem tudó felperesnek kibocsátói névaláirása, nem felperesnek kézirása. A váltó alaki kellékeinek elbírálásánál ugyanazon körülmény, hogy a névaláírás ki által tétetett a váltóra, annyira lényegtelen, hogy arra a váltótörvény 81. § a értelmében a hamis aláirás sem bir befolyással. Felperes a váltón levő ugy kibocsátói, mint behajtás végetti forgatói aláirásait saját névaláírásának elfogadja ; ezzel szemben alperesnek a felperes kereseti joga ellen az aláírásoknak meghatalmazott által történte miatt kifogást egyáltalán, s annál kevésbbé emelhet, mert a váltótörvény oly intézkedést, mely szerint meghatalmazott által történt névaláírásnak hatálya attól feltételeztetnék, hogy a meghatalmazási viszony s a meghatalmazott neve is a váltóra vezetendő volna, nem tartalmaz. (1884 deczember 16-án 616/1884. v.)