Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

168 Az idegen váltóról. szett, annyival inkább, mert felperes azt, hogy a váltón első helyen feljegyzett telepités törlése jogosan történt, nem bizonyitván, a második helyen kijelölt telepitésnél történt óvatolás szabályszerűnek nem tekinthető, minélfogva felperes a váltótörvény 43. § a értelmében nemcsak visszkeresetét, hanem az elfogadó elleni váltókeresetét is elveszté. (1892 augusztus 29-én 1352/1891. sz. a.) 476. A csődtörvény 14. §-ának rendelkezése nem hatálytalanítja a váltótörvénynek a kereseti jog érvényesithetésére vonatkozó szabályát, azért a telepitett váltót a csődbe jutott közadós ellen is a lejárat napján kell megovatoltatni a váltókereseti jog különbeni elvesztésének terhe alatt. A m. kir. Curia: Az elsőbircság Ítéletének vonatkozó indokai alapján helyesen, állapitotta meg azt, hogy a csődtörvény 14. § ának az a rendelkezése, hogy a csődnyitással a közadós elleni követelések a csődtömeg irányában lejártaknak tekintendők, nem hatálytalanítja a váltótörvénynek azokat az anyagi jogra vonatkozó intézkedéseit, a melyek az elfogadó elleni kereseti jog érvényesithetését a szabályszerűen felvett óvástól teszik függővé. A keresethez becsatolt és felperesi követelés alapját képező 4 rendbeli váltó mindegyike telepitve lévén, a váltótörvény 43. és 44. § ai értelmében abban az esetben, ha a váltók a váltótörvény 41. § ában a váltóóvás felvételére rendelt idő egész tartama alatt nem a telepes birtokában voltak, az elfogadó elleni kereseti jog fentartása végett óvás feltételének szüksége fenforgott. A B. alatt csatolt váltón levő nyugta szerint ez a váltó a telepes váltóbirtokosnál ennek lejárata napján, 1901. évi márczius hó 1 ső napján váltatott be. Minthogy pedig felperes a váltónak eme tartalmával szemben nem is állitotta, hogy a váltó ennek daczára továbbra is s pedig az óvás felvételére rendelt idő egész tartama alatt a felperes birtokában maradt, s minthogy felperesnek előadásából nyilvánvaló, hogy ezen váltóra vonatkozólag óvás kellő időben fel nem vétetett ezen váltóbeli összegre nézve felperes kereseti jogát a V. T. 43. § a értelmében a közadós elfogadóval szemben elvesztette : ez okból mindkét elsőbiróság Ítéletének részben való megváltoztatásával felperest kereseti követelésének ezen váltón alapuló 3000 K. tőke és ennek kamata iránti részével feltétlenül elutasítani kellett. A keresetben A., C. és D. alatt csatolt váltók tartalmából azonban az a körülmény, hogy azok mikor kerültek ki a telepes birtokából, ki nem tűnik. A jogi védelem ily esetben a mellett szól, hogy a váltó az óvás felvételére rendelt idő egész tartama alatt a telepes váltóbirtokos birtokában volt. Alperes pedig ezen vélelemmel szemben azt bizonyítani meg sem kísérelte, hogy ezek a váltók a telepes birtokába, a ki a váltó tartalma szerint egyúttal váltóbirtokos is volt, a jelzett idő lejárta előtt került volna ki, a V. T. 44. §-a értelmében tehát ezen váltókra vonatkozólag az elfogadó elleni kereseti jognak fentartása végett óvás felvételének szüksége fenn nem forgott (1903 márczius 24-én 96/1903. sz. a.)