Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

162 Az idegen váltóról. vehesse, ugyanazért, minthogy felperes alperes tagadása ellenében nem igazolta azt, hogy alperes az óvás felvételét elengedte, stb. A kir. Ítélőtábla: A felperes azt állította, hogy a kereseti váltót annak jelenlegi alakjában az alperes az óvásnak elengedését is tartalmazó kitöltött forgatmánynyal is jutott az ő birtokába. Minthogy ebben a tényállásban annak a tagadása is benfoglaltatik, hogy felperes a kereseti váltót az alperesnek üres forgatmányával szerezte meg és hogy az óvás elengedétét is tartalmazó forgatmányt ő töltötte ki és minthogy nem forog fenn az a vélelem, hogy a forgató a váltót üres forgatmánynyal adja tovább, az alperes volt köteles bizonyitani, hogy a kereseti váltót az óvás elengedését is nélkülöző üres forgatmánynyal adta tovább s felperes azt az alperesnek ily üres forgatmánya mellett szerezte meg; mert csak ezeknek bizonyitása mellett volt köteles felperes azt bizonyitani, hogy az alperestől az óvás elengedését kieszközölte, stb. A m. kir. Curia: Indokaiból helybenhagyta. (1900 április 25-én 146/1900. sz. a.) 461. Abból, hogy az a kibocsátó, a ki az elhalt elfogadónak egyik örököse is, a váltót lejárát után óvás felvétele nélkül váltotta magához, nem következtethető az, hogy ő nem mint kibocsátó, hanem mint az elfogadó örököse, ezen minőségében fizetett, mert az óvás el is engedhető. (Curia 1898 május 12 én 279/1898- sz. a.) 462. A váltóadósnak bizonyított oly kijelentése, hogy ő mindaddig obiigóban marad, mig a váltót az egyenes váltóadós ki nem fizeti, az óvás elengedését még nem bizonyítja. Budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék: II. rendű alperes elismerte az A. alatti eredeti váltón levő kibocsátói és forgatói aláirását, de tagadta azon kereseti állítást, hogy az óvást elengedte. Miután II. rendű alperes visszkeresetének fentartásához az 1876. évi XXVII. t.-cz. 41. §-a értelmében óvás volt szükséges, felperest terhelte a bizonyítás arra nézve, hogy alperes az óvást elengedte. E czélból felperes II. rendű alperesnek C. alatt csatolt s nem kifogásolt eredeti levélre hivatkozott, melyben II. rendű alperes kijelenti, hogy a kereseti váltóért felperesnek mindaddig, mig az gr. Gy. Ábrahám által kifizetve nem lesz, kötelezettségben marad (Ich bleibe Ihnen, so lange das Accept nicht von ihm bezahlt wird, dafür in Obligo). Azonban habár a V. T. 42. § a nem is zárja ki az óvás elengedésének egy külön okirattal való bizonyitását, a C. alatti levéllel az óvás elengedettnek nem tartható, mert a V. T. 42. §-a szerint az óvás csak »óvás nélkül« vagy »költség nélkül«' kifejezésekkel engedhető el-, a C. alatti levél pedig ily kifejezést nem tartalmaz : ezzel tehát az az óvás el nem engedtetett. A kir. ítélőtábla : Nem fogadhatja el ugyan a tábla az elsőbiróságnak azt a nézetét, hogy az óvás kizárólag csak e kifejezésekkel: »óvás nélkül« vagy »költség nélkül« engedhető el, mert a V. T. 42. §-ában e kifejezések példaképen vannak felsorolva, azok tehát az óvás