Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 147 37. §. A fizetést a váltóban kitett pénznemben kell teljesiteni. Ha a váltó a fizetés helyén folyamatban nem levő pénznemről vagy számolási értékről szól, — a mennyiben a kibocsátó a fizetést a váltóban kitett pénzneméén ezen szóval: ,valósággal" vagy más hasonló kifejezéssel határozottan ki nem kötötte, a fizetés az országban folyamatban levő pénznemben teljesithető azon folyam szerint, melyben azon pénznem, a budapesti értéktőzsdén a fizetési napot megelőzőleg utolszor jegyzett árfolyamok középáraként mutatkozik. 412. Alperes a váltótőkét egészben rézpénzben akarván kifizetni, e pénznemben felperes a 66 forinton túl a fizetés elfogadását joggal tagadta meg, mert rézpénz rendeltetése szerint s a fennálló pénzügyi szabályok értelmében csak kisebb értékek kiegyenlítésére szolgáló váltópénznek s nem nagyobb összegek fizetésére alkalmazható folyópénznek tekinthető, mely viszonyok között a még hátralékos összegnek birói kézhez való letéteményezése által a fizetés jogosan teljesítettnek nem tűnik elő. (Curia 1882 márczius 8-án 1112/1881. sz. a.) 413. A fizetendő összegnek »2000 papirfrancban« történt megállapítása esetében az alperesnek jogában állott a V. T. 37. §-a szerint vagy a kitett pénznemben, vagy ennek értékéhez képest osztrák értékű papírpénzben teljesiteni a fizetést. (Curia 1884 deczember 10-én 576/1884. sz. a.) 38. §. A váltóbirtokos a felajánlott részletfizetést vissza nem utasitbatja. 414. A váltóhitelező a V. T. 38. §-a értelmében a neki felajánlott részletfizetést elfogadni köteles lévén, a váltóelfogadó által czimére postautalványon küldött részösszeget vissza nem utasithatja és ebből folyóan az igy küldött s a váltóadós által később vissza nem vett összeg erejéig a váltó kifizetettnek fogadandó el. (Curia 1898 május 4 én 317/1898. sz. a.) 415. A váltóhitelező a fizetés napján déli 12 óra után, de az óvás felvétele előtt felajánlott fizetést joghatályosan vissza nem utasithatja. A m. kir. Curia: Minthogy a fenforgó esetben F. M. és dr. Br. B. tanúnak vallomásával, valamint a 27. alatt csatolt közjegyzői tanusitványnyal bizonyitva van, hogy a váltó lejárati napján, vagyis 1897. évi május hó 20-ik napján délután 4 és 5 óra között F. M. mint alperesnek a váltóösszeg kifizetésére megbizottja a váltóbirtokos felperesi czég egyik tagját, F. L-t a telepes czégnél a váltó egész összege 120 forintnak átvételére felhívta, F. I. azonban a pénz felvételét megtagadta s ugyancsak a 27. alatti közjegyzői okirattal bizonyitva van, hogy a kir. közjegyző F, M. eljárásának eredménytelenségét közölve F. I. czégtaggal, a 120 forintot készpénzben F. í. előtt leolvasva, őt a pénz felvételére felhivta, F. I. azonban a pénz felvételét és a váltó kiadását ismét megtagadta, indokul hozván fel, hogy a váltó déli 12 órakor lejárt és hogy a váltónak pontos kifizetése bizonyos egyezséghez van kötve, melynek be nem tartása esetében az elengedett 600 forintot is jogositva van a czég alperestől követelni. 10*