Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 143 delvényes névaláírásával el van látva. Ujabb megbirálás tárgyává nem tehető tehát az, hogy a hátiratban a rendelvényes neve van-e irva vagy sem. A m. kir. Curia: A budapesti kir. Ítélőtábla 1896 szeptember 16-án 1996/96. sz. a. hozott ítéletével a felperes kereseti jogát a váltó alapján megállapította, s ezen ítélet ellen egyik fél sem élvén felebbezéssel, az jogerőssé vált. Miután pedig forgatott váltónál a váltóbirtokosi minőség a váltótörvény 36. §-a szerint a hátiratoknak összefüggő és a váltó birtokosához lenyúló lánczolatával van igazolva, s a felperes keresete szerint a váltó alapján, mint a rendelvényes forgatmánya által igazolt váltóbirtokos lép fel, az által, hogy a kir. Ítélőtábla fenti Ítéletében a felperes kereseti jogát megállapította, a jogerejüség hatályával el van döntve az is, hogy a felperes váltóbirtokosi minőségét igazoló hátirat alakilag a rendelvényes névaláírásával van ellátva. Következőleg ujabb megbirálás tárgyává nem tehető az a kérdés, hogy a felperest igazoló hátiratban nem a rendelvényesként megnevezett B. K. né 3. rendű alperes, hanem akibocsátóként szereplő B. K. neve van-e irva? (1898 február 16-án 48/1898. sz. a.) 398. A hézagnál fogva kereseti jog hiányából elutasított felperes a lánczolat helyreállítása után perújítás nélkül ismét felléphet s az itélt dolog kifogása ellene helyt nem foghat. (Curia 1884 november 21-én 916/1884. sz. a.) 399. Váltókapcsolatban nem álló oly személy, a ki a lejárt váltót fizetés utján, de hátirat vagy engedmény nélkül magához váltja, a reá át nem ruházott váltó alapján a követelés érvényesi tésére váltói uton legitimálva nincs. (Curia 1889 deczemher 18-án 302/1889. sz. a.) 400. Forgatott váltóknál a forgatmányos tulajdonosi minőségének igazolására a V. T. 36. §-ához képest a hátiratoknak összefüggő és a váltóbirtokosig lenyúló sora kívántatik meg. A hátiratok Összefüggésére nézve a kereseti váltóban azonban hézag fordul elő, mert az első üres hátirat nem a rendelvényes Cz. Vincze nevével, hanem Sk. Zsuzsa, a rendelvényestül jogilag különböző személy nevével van aláírva ; ennélfogva felperes fentebbiekhez képest a kereseti váltó jogszerű tulajdonosának nem tekintethetvén, őt kereseti jog a kifogásokat beadó harmad- és negyedrendű alperesnek, mint a hézag után forgatók ellen sem illeti meg, mivel a forgató is csak a törvényszerűen igazolt váltóbirtokosnak tesz fizetési ígéretet, és csak ez irányában van váltójogilag lekötelezve, és a hézagot követő forgatók váltójogot nem szerezvén, ilyet másra át nem ruházhatnak. (Curia 1884. deczember 29-én 712. sz. a.)