Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

130 Az idegen váltóról. 359. A hagyaték kezelésével megbízott egyik örökös jogosítva van a hagyatékban talált váltót a hagyaték javára érvényesíteni. (Curia 1901 október 16-án 506/1901. sz. a.) 360. A hagyatékban talált kellékhiányos váltóelfogadványt a hagyatéki gondnok is jogosítva van kitölteni, mert a kirendelt hagyatéki gondnok a hagyaték képviseletében erre jogosítottnak tartandó, ha a kitöltés megállapodásellenessége nem bizonyittatik. (Curia 343/1890. sz. a.) 361. A hagyatékban talált váltót hiányzó kellékeire nézve az örökös is kitöltheti az örökhagyónak reá szállott joga alapján. (Curia 2/1893. sz. a.) 362. Örökös, ki a váltót az örökhagyóért beváltotta s azt magára forgatta, örököstársai ellen váltókereseti joggal nem bír, mert a kifizetés folytán a váltó czélját érte. (Curia 20/1885. sz. a.J 363. A kibocsátó magához váltván azt a váltót, melynek alapján az ő jogelődje, kinek ő örököse, mint elfogadó, kötelezettségben van, örököstársaitól ezen váltó alapján az egész váltóösszeget nem, hanem csupán az őt is terhelő rész levonása után fenmaradót követelheti, a V. T. 92. § a értelmében ezt a kifogást jogában állván örököstársainak ellene érvényesíteni. (Curia 1898 szeptember 29-én 654/1898. és 442/1892. sz. a.) 364. A váltóelfogadó örökhagyó egyik örököse magához váltván saját kibocsátói kötelezettsége alapján a váltót, a többi örököstől jogosan követelhet fizetést, mert annak a kérdésnek elbírálása, hogy mint egyik örökös ő is felelős, vagyis az örökösödési igények elbírálása nem tartozik a váltóper keretébe. (Curia 1898 május 12 én 279/1898. sz. a.) 365. Felperes az eredeti kibocsátó forgatmánya nélkül nincs legitimálva, ha a váltó tartalmából nyilvánvalóan kitűnik, hogy a váltó eredeti kibocsátójára a váltó később intézvényeztetett, a menynyiben az »und Herrn J. Freund« kitétel később beszurtnak jelentkezik. (Curia 1897 június 11-én 328/1897. sz. a.) 366. Az egyik kibocsátó forgatmánya alapján a váltóbirtokos igazolva nincs, ha a váltóban a szöveg alatt az intézvényezett aláírásán kívül még két személy aláírása kibocsátói névaláírásnak tekintendő, és ha a rendelvényes e szavakkal »rendeletemre saját magamnak* jelöltetett meg, a mely esetben a rendelvényes határozatlan. (Curia 1900 október 24-én 731/1900. sz. a.)