Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 105 bei N. N. im Falle bei N. N.)* A V. T. 24. §. nem zárja ki a több telepes kijelölését, de minthogy az elfogadó bármelyiknél fizethet, csak akkor tekintethetik a fizetés elmulasztása megállapítottnak, ha a váltó a 43. §. szerint mindkét helyen óvatoltatott, hacsak egyik telepes nem volt egyúttal váltóbirtokos is. (Curia 1896 január 26-án 1010/1895. sz. a.) 290. Több telepes megnevezése esetében mindegyik telepesnél kell az óvást felvenni. (Curia 1240/1895. és 488/1896. sz. a.) 291. Az a körülmény, hogy a váltón a telepítési szöveg a váltó többi irott szövegétől eltérően bélyegzővel van lenyomva, nem állapithat meg vélelmet arra nézve, hogy a telepítés a váltóra utólag lett reávezetve. A m. kir. Curia: A II. rendű alperesnek a váltó utólagos jogellenes telepitésére alapitott kifogásával szemben a felperes tagadván az utólagos telepitést, azt állitotta, hogy a kereseti váltó annak jelenlegi tartalmának megfelelően, a telepitési szöveggel kitöltve került annak leszámitolásánál a váltót leszámitoló nyitrai hitelbanknak birtokába, a kitől a felperes a váltót, mint előző forgató, a lejárat és óvás felvétele után beváltotta. Ezek szerint, miután az a körülmény, hogy a váltón a telepitési szöveg a váltó többi irott szövegétől eltérően bélyegzővel van lenyomva, nem állapithat meg vélelmet arra nézve, hogy a telepités a váltóra utólag lett reávezetve, az alperesnek képezte perbeli feladatát bebizonyítani azt, hogy a váltónak a nyitrai hitelbanknál történt leszámítolása alkalmával, a telepités a váltóra nem volt rávezetve, mert csak ennek bebizonyitása esetében terhelhetné a felperest annak bebizonyitása, hogy a telepítésnek utólagosan a váltóra vezetése a váltókötelezetteknek hozzájárulásával történt s mert a mennyiben a váltó annak a nyitrai hitelbanknál történt leszámitolásánál a telepitési szöveggel el volt látva, az alperes, mint kibocsátó, azt a kifogást, hogy a telepités az ő beleegyezése nélkül vezettetett a váltóra, csak ugy érvényesíthetné sikerrel, ha azt is bebizonyította volna, hogy a váltót, mint kibocsátó, teljesen kitöltve irván alá, az a telepitési szöveggel jogellenesen meg lett hamisitva, stb. (1901 márczius 22-én 1477/1900., 339/1902. és 130/1899. sz. a.) 292- A telephelynek utólagos kitöltése a jelen esetben jogellenes kitöltésnek tekintendő, mert a 93. §. csak arra jogositja fel a váltóbirtokost, hogy a lényeges kelléket töltse ki, mely jogát felperes a fizetési hely tekintetében kimentette azzal, hogy a váltón az intézvényezett lakhelyét kitüntette, mely egyúttal fizetési helynek tekintendő, de nem jogositja fel telephelylyel is ellátni a váltót, a * A 286—288. sz. a. közölt határozatokból kitetszőleg a Curia állandó gyakorlata az igy megjelölt második személyt nem tekinti telepesnek, hanem szükségbeli utalványozottnak.