Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 101 csak egy telepes, vagyis csak egy oly személy jelölhető meg érvényesen, a kitől az elfogadó helyett fizetés követelhető, a kinél az elfogadó a fizetendő pénzösszeg készen tartásáról gondoskodni tartozik és a ki ellen a fizetés hiánya miatt az óvás joghatályosan felvehető s ha több ily személy volna megjelölve, telepesnek csak az első helyen megnevezett tekintendő. Kitűnik ez a V. T. 24. §-ából, melynek ama kitételéből, ha a váltón még kitüntetve nincs, »hogy a fizetés ki által lesz teljesitendő, az intézvényezett az elfogadás alkalmával telepest kijelölni jogositva van«, nyilvánvaló, hogy a fizetésnek az elfogadó helyett való teljesítésére csak egy határozott személy jelölhető ki. De ez a dolog természetéből is következik, mert a V. T. 24. §-a jogot ad ugyan a kibocsátónak és ha ez azt nem tette, az elfogadónak, telepes, tehát egy fizető személy kijelölésére, de a V. T. szellemével ellenkeznék, ha a váltóhitelező az elfogadó elleni kereseti jog elvesztésének terhe alatt köteleztetnék, hogy a fizetést az elfogadó helyett nem egy személytől, a telepestől, legyen kénytelen követelni. Az a személy tehát, ki a váltón a fizetés telepitésére másodsorban van megjelölve, nem telepesnek, hanem a mennyiben a fizetés helyén bir lakással, vagy teleppel és a kibocsátó vagy követői által jelöltetett ki, sziikségbeli utalványozottnak tekintendő. (V. T. 56. 61. §§.) De hogy ez a kitétel: »im Falle bei der ungarisehen Escompte und Wechslerbank* nem is a kibocsátótól és elfogadótól, kik a V- T. 24. §-a szerint egyedül vannak jogositva a telepes kijelölésére, hanem a magyar leszámitoló és pénzváltóbanktól származik és ennélfogva szükségbeli utalványozásnak tekintendő, az kitűnik onnan, hogy az idézett szavak czimbélyegzővel vannak oda nyomva, ez a czimbélyegző pedig a dolog természeténél fogva csak a magyar leszámitoló és pénzváltóbank birtokában lehetett; ez kitűnik onnan, hogy a váltón forgatóként szereplő magyar leszámitoló és pénzváltóbanknak állott érdekében, hogy a váltó nála fizetés végett bemutattassék, hogy ekként azt beválthassa és ez által az óvatolást és perlést elkerülje. Ezek szerint a kereseti váltó telepese a kibocsátó. A m. kir. Curia: Felperes a tárgyalás során határozottan tagadta, hogy a kereseti váltó előlapján előforduló ezek a szavak: »im Falle bei der ungarisehen Escompte und Wechslerbank« a jelen esetben telepitésnek, illetve második telepes kijelölésének volna tekinthető s felperes tagadása ebben az irányban alapos, mert több telepesnek kijelölése rendszerint »és« illetőleg »vagy« szavakkal történik, a fenforgó esetben azonban a kereseti váltón előforduló ez a kifejezés »im Falle bei stb.« (esetleg N.-nál) ugy betűszerinti, mint a kereskedelmi, illetve váltóforgalomban elfogadott értelme szerint szükségbeli utalványt jelent. Minthogy pedig az elsőbiróság Ítéletének a V. T. 44. § ára alapitott helyes indokolása szerint, felperesnek az elfogadó elleni váltókereseti jog fentartása végett, a telepesként megjelölt kibocsátónál, mint a váltó birtokosánál óvás felvételére szüksége nem volt; az a mulasztás pedig, hogy a váltó a magyar leszámitoló és pénzváltó banknál, mint szükségbeli utalványozottnál fizetés végett be nem mutattatott, a V. T. 61. § a 2. bekezdése szerint csakis a visszkeresetre van befolyással, ellenben az elfogadó elleni egyenes