Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 89 látva Nyitra fizetési helyivel, ennek megfelelően jogosan látta el szintén Nyitra, mint külön fizetési helylyel. Az alperes nem tagadja a felperesnek sem azt az állítását, hogy a kereseti váltó az E'i. alatti szerint az intézvényezettnek leszámitolt kölcsönbe kiállított prolongationalis váltó volt, sem azt, hogy a korábbi váltók mindenkoron Nyitra fizetési helylyel voltak ellátva. E szerint tehát, miután a kereseti váltónak ugyanaz a rendeltetése volt, mint a korábbi váltóknak, a kereseti váltónak a korábbi váltók fizetési helyével megegyező fizetési helylyel történt ellátása miatt az alperes a váltónak utólag jogellenesen történt telepítésének lefogását sikerrel nem érvényesítheti, mert a felperesnek az a joga, hogy a prolongationális váltót Nyitra fizetési helylyel kitölthesse, már abból következik, hogy a hitelhosszabbitást mindenkoron ily fizetési helylyel ellátott váltók alapján engedélyezte. (1901 márczius 7-én 1115/1900. 170/1899. 212/1898. sz. a.) 260. Abból a bizonyított üzleti szokásból, hogy az alperes váltóit a felperes váltóbirtokos mindig magánál telepitette s az ellen a váltóadós alperes soha fel nem szólalt, okszerűen következtethető, hogy az utólagos telepítésre a felek között ily megállapodás jött létre. A kir. ítélőtábla : B. M. alperest a sommás végzés hatályának e részbeni fentartása mellett a váltótörvény 12. §-ának rendelkezéséhez képest a kereseti tőke és járulékának megfizetésére kötelezni kellett, mert G. M. és B. A. tanuknak a S. E. T. 64. § a értelmében mérlegelt vallomásával bizonyítva van, hogy a nevezett alperes hosszú időn át a felperes czéggel üzleti összeköttetésben állott, a mennyiben a váltóit nála leszámoltatta, hogy azok a váltók az üzleti összeköttetés egész folyama alatt utólagosan és Budapesten és a felperes czégnél fizetendőleg letelepítették és hogy B. M. az ekép telepitett váltókat mindannyiszor kif »gás és észrevétel nélkül beváltotta. A tanuk vallomását támogatja az 1899 október 23 án kelt levél is, mely a jelen perhez F. alatt másolatban és az ugyanezen felek között folyamatban levő 45,862/1900. sz. a. felterjesztett, itt 1634. sz. alatt iktatott s a mai napon elbírált per irataihoz G. alatt eredetiben csatoltatott s melynek valódiságát az alperes az utóbb említett perben kétségbe nem vonta. Minthogy pedig épen az alperesi tanuk vallomásaiból kitűnik, hogy a kereseti váltót B. M. küldötte be a felperes czégnek leszámi- • tolás végett, s minthogy a nevezett alperes nem állítja, hogy erre a váltóra nézve külön is eltérő megállapodás létesült volna, mindezekből okszerüleg következik, hogy B. M., a ki az üzleti gyakorlatot ismerve, küldötte be a váltót, annak utólagos telepítéséhez már előzetesen beleegyezésével hozzájárult. A m. kir. Curia: Indokaiból helybenhagyta. (1901 szeptember 4-én 271/1901. 1481/1900. sz. a.)