Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)
A Guriának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. 83 nézve nem tett kivételt abban az irányban, hogy az ezeknek az 1715 : XVI. t.-cz. 4. §-a alapján is kézen levő s a nyilt parancs szerint többé ki nem váltható számos elzálogosított birtokok is teljes tulajdonukká válhattak; sőt az ősiségi nyilt parancs 20. §-a minden kivétel nélkül kimondotta, hogy az, a ki az ált. o. p. törvénykönyv hatályba lépte után végrehajtási árverés utján nemesi fekvő javakat vesz, az a megvett jószág teljes tulajdonát szerzi meg. Az általános osztr. polg. törvénykönyv hatályba léptetéséről szóló nyiltparancsok utalnak ugyan egész általánosságban a magánjogokat korlátozó külön szabályokra s ezeket, valamint az egyházközségeknek s ezek tagjainak öröklési képességére vonatkozó külön szabályokat is épségben hagyják; az absolut korszakban sem tétettek azonban megfelelő intézkedések arra, hogy a holtkézről szóló törvényeknek minden irányban érvény szereztessék, a mint 1848-ig sem gondoskodtak arról, hogy a jogsérelemből (ex praejudicio) indított kereset esetén kivül a holtkézi törvények ellenére történt szerzések hatályon kivül helyeztessenek. Sőt az 1853. és 1854. évben kibocsátott legfelsőbb úrbéri nyiltparancsok, valamint a korábban érvényben volt és a későbbi törvények folytán történt birtokszabályozások alkalmával is a vagyonosabb volt földesurak a katholikus plébánosoknak és plébániáknak számos helyen illetőségükön felül jelentékeny ingatlanokat juttattak a nélkül, hogy az ekként eszközlött szerzések jogi érvénye bármely oldalról is kérdés tárgyává tétetett volna. Az amortisationalis törvényeknek az 1855. évben kötött, de az ország törvényei közé be nem iktatott concordatum által eltörlésének ténye jogilag nem birhatott ugyan megszüntető hatálylyal; a hazai törvényeknek 1861. évben történt visszaállításával azonban a holtkézi törvények a visszaállított élő törvények sorába tartozóknak még sem tekinthetők : mert, a mint ez már fentebb kifejtetett, az ősiség s a királyi jogból folyó háramlási jog eltörlésével megszűntek azok a viszonyok, melyeknek védelme ezeknek a törvényeknek főczélja volt és mert a hatályban fentartott ősiségi nyiltparancs ingatlan javaknak a korábbi hazai jogunk szerint szokásban volt elzálogosítását jövőre jogérvénytelennek nyilvánítván, a telekkönyvi jelzálogrendszer behozatalával az egyházak, egyházi testületek s egyházi személyek is utalva lettek arra, hogy pénzeiket jelzálogi biztosíték mellett helyezzék el; már pedig a jelzálogszerzéshez való kétségbevonhatatlan jogosultságuknak csak ugy van gyakorlati értéke, ha egyúttal azzal a jogosítvány nyal is birnak, hogy a jelzáloggal terhelt ingatlanokat végrehajtási elárvereztetésük esetében megvehessék, a miből nyilvánvaló, hogy a jelzálogszerzési képesség szoros összefüggésben áll az ingatlanok tulajdonának szerzéséhez való képességgel. Az ekként alakult helyzetnek a hatása alatt képződött 1861 után a telekkönyvi hatóságoknak az a gyakorlata, mely szerint a katholikus egyházak, egyházi testületek s egyházi személyek részéről történt tulajdonszerzések alapján részükre a tulajdonjogot a legfelsőbb jóváhagyás igazolása nélkül is bekebeleztették. 6*
