Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

80 A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. Ebből következik, hogy az alzálogos hitelező közvetlenül a terhelt ingatlannak vele jogviszonyban nem álló tulajdonosa ellen rendszerint nem indithat keresetet, ós hogy magából az ingatlanból — birói árverés folytán eszközölt vételárfelosztás esetét kivéve — csak akkor nyerhet kielégitést, ha a saját zálogjogának tárgyát képező követelést az annak biztositásául szolgáló zálogjoggal együtt magára ruháztatja vagy ennek a követelésnek a behajtására feljogosittatik. (Végreh. törv. 123. és 124. §§.). Kivételt kell hogy képezzen az az eset, midőn az elzálogosított követelés biztosítására bekebelezett zálogjog a tkvi rendt. 79. §-ában foglalt fentartással töröltetett, mert ebben az esetben nem volna helyes értelme, sem gyakorlati czélja annak, hogy a már nem létező követelés az alzálogos hitelezőre ruháztassék, illetve, hogy ez annak behajtására feljogosittassék. A törvénykezés ökonómiájából folyó tekinteteknél fogva ebben az esetben meg kell engedni azt, hogy az alzálogos hitelező követelésének kielégitését — a törölt tehertétel rangsorozatában — magából az ingatlanból követelhesse és e végből közvetlenül az ingatlan tulajdonosa ellen indithasson keresetet — és pedig annyival inkább, mert a tulajdonosnak az a ténye, hogy az alzáloggal terhelt követelést az alzálogos jogainak figyelmen kivül hagyásával saját hitelezőjének kifizette, a helyett, hogy azt birói letétbe helyezte volna, önálló keresetet szül az alzálogos hitelező részére, az ingatlan tulajdonosával szemben, és az ebből származó kereseti jog az ált. polg. törvénykönyvnek az ideigl. törvényk. szab. L R. 156. § a szerint e kérdésben mérvadó 455. § ának, valamint a végrehajt, törv. 82. § a végbekezdésének rendelkezéseiben is találja alapját. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1895. évi április hó 19-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó 7-én tartott teljes ülésben. 62. szám. Az 1883 : XXV. t.-cz. 19. §-ának a kamatok elévülésére vonatkozó intézkedése alkalmazható-e a biróilag már megitélt kamatokra is ? (A 275/1895. V. számhoz.) Határozat. Az 1883 : XXV. t.-cz. 19. §-ának a kamatok elévülésére vonatkozó rendelkezése nem alkalmazható a biróilag megitélt kamatkövetelésre. Indokok: Az 1883 : XXV. t. cz. 19. §. első bekezdése értelmében a kamatok elévülésének ideje azon esztendő végével kezdődik, melyben a kamatok jogilag követelhetők lettek. A törvény e rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy az abban megállapított rövidebb elévülési idő csakis a kereset alapját képező kötelmi viszonyból származott kamatköveteléssel szemben érvényesithető. A perben hozott marasztaló Ítélet nem szünteti meg ugyan a keresetileg érvényesített igényt, de azt mégis a birói megállapítás kötelező jellegével ruházván fel, ez által az eredeti kötelem mellé