Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. 65 is részesítette, ezt az úrbéresek felsegélése czéljából tette, a mint az a vonatkozó törvényekben határozott kifejezést is nyert, jelesül az 1836 : VI. t.-cz.-ben, melyben a jobbágyközségeknek engedélyezett bormérés a volt jobbágyokat a telek haszonvételén felül illető hasznok között soroltatik fel: valamint az erdélyrészi 1846/7 : V. t.-czikkben, mely szerint az úrbéreseknek adott borkorcsmáltatási engedély a pálinka és sör árulhatási szabadsággal együtt a földesuraknak, az úrbéresek felsegélése iránti törekvéseik kimutatásául átruháztatni czéloztatott az úrbéres közönségekre. A községek politikai átalakitása a szerzett jogok sérelmére nem lehetvén, a volt úrbéresek jogukat a rendezett uj községben, melyben jelentékeny tényezőként benfoglaltatnak, el nem veszithetik. Ehhez képest ki kellett mondani, hogy az úrbéri italmérésért megállapított kártalanítási összegre a tulajdonjog a volt úrbéreseket illeti. Egyszersmind azonban : tekintve, hogy a hivatolt 1836 : VI. t.-cz 2. § a bormérést csak a jobbágyközségnek, melynek különös bírája és esküdtjei vannak, engedi meg és annak 3. bekezdése minden mérést az egyes jobbágyoknak teljességgel megtilt, az erdélyrészi 1846/7 : V. t.-cz. pedig szintén az italmérési engedélyt Szent Mihály napjától újévig az úrbéres községekre közjövedelem alapjául átruházni czélozta ; tekintve, hogy a jobbágyközségek közhaszonvételei és jövedelmei között az úrbéri italmérés jövedelmei is az 1836 : IX. t.-cz. és az azzal kapcsolatos rendeletek értelmében árverés utján rendszerint haszonbérbe adattak s a befolyt jövedelmek községi kiadások fedezésére fordíttattak, e szerint tehát nyilvánvaló, hogy az úrbéri italmérés nem az egyes jobbágyoknak engedélyezett egyéni jog, hanem a jobbágy községre átruházott javadalom volt és a jobbágyközség czéljaira és közszükségleteire rendelt vagyont képezett; tekintve, hogy az 1853 márezius 2 án, illetve 1854. évi június 21-én kelt úrbéri nyilt parancs 23. §., illetve 31. §., valamint az úrbéri kapcsolatból fenmaradt jogviszonyokat rendező 1871 : LIIL t.-cz. 5. § ának végbekezdése a volt jobbágyoknak korcsmálási jogát az eddigi úrbéri törvényekhez képest tartották fenn, azon vagyon tehát, melynek forrását az úrbéri italmérésből származó jövedelem képezi, eredeti jellegét a községi szervezet átalakulásával sem vesztette el, hanem ezentúl is azon czélra forditandó, melyre rendeltetett, ez pedig csak azon politikai község által eszközölhető, a melybe a jobbágyközség beolvadt: ki kellett mondani azt is, hogy az úrbéri italmérésért járó kártalanítási összegről kötményezett kötvények állitandók ki és azok az ujabban szervezett, jelenlegi politikai községeknek adandók át. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1891. évi január hó 13-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett 1891. évi február 13-án. 52. szám. Külföldi kölcsönös biztosítótársaságok (szövetkezetek) Magyarországban fiókintézet vagy ügynökség által működhetnek-e és e végre czégüket bejegyeztethetik-e? (706/91. számhoz.) Greceák; Magyar Döntvénytár. I. ^