Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

60 A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. rendelkezési jogát, a hagyaték utóbb emiitett része tekintetében kizárja. Indokok: Tekintve, hogy az 1836. évet megelőző törvényeink szerint a szerzeményi vagyonra vonatkozó végintézkedés szabad gyakorlatában egyedül a jobbágyok voltak korlátolva, a mennyiben ezek szerzeményes ingatlan javaiknak csak felerészéről rendelkezhettek (Hk. III. rész, 30. czim, 1. §.), végrendelet és törvényes leszármazók nem létében pedig szerzeményes javaik egészen a földesúrra szálltak, — s ezen szigor, a szabad rendelkezés alá eső szerzemény felerésze tekintetében csupán az által enyhült, hogy a Hkönyv III. rész, 30. czimének 4. §-a a jobbágyoknak azt a jogkedvezményt engedte meg, hogy serdületlen korú örökösöknek azon esetre, ha az e korban halna meg, végrendeletileg helyettest nevezhessenek; tekintve, hogy ezen kivétellel, mely egyébként az 1836 : IX. t.-cz. 9. §-a és 1840: VIII. t.-cz. 1. §-a által már megszüntettetett, Magyarországban a szerzeményi vagyon tekintetében mindenki korlátlan végrendelkezési joggal birt (Hk. L rész, 5. és 57. czimei és 1715. évi XXVI. t. cz. 3. § a), s ebből folyólag oly intézkedéstől sem volt eltiltva, mely szerint közvetlen örökösének meghagyhatta, hogy a reá szállott örökséget halála után, vagy más meghatározott esetben egy megnevezett utóörökösnek hagyja; tekintve, hogy ezen végintézkedési jogot, mely hitbizományi helyettesítésnek (substitutio fideicommissaria) ugyan kifejezetten sehol sem neveztetett, s melybe a fennebb emiitett jobbágyi örökös-helyettesités önként beolvadt, — a szokás annyira kitágitotta, hogy az, az 1852 november 29-én kelt ősiségi nyiltparancs 6. § ának megszorító módositása előtt, illetőleg a törvényes osztályrész intézményének megalkotása előtt, sem bizonyos izekre korlátozva nem volt, sem a leszármazó törvényes örökös által kitagadása miatt érvényesen meg nem támadtathatott; tekintve ellenben, hogy a szabad végintézkedés ily mérvű kiterjedését az ideiglenes törvénykezési szabályok (országbirói értekezlet) a leszármazó törvényes örökösök, illetőleg az életben lévő szülők javára megállapított törvényes osztályrész (köteles rész) erejéig végkép megszüntették, a mennyiben az emiitett szabályok 7. §-ának világos szavai szerint az örökhagyó a törvényes osztályrészt, tekintet nélkül a hagyatéki vagyon öröklött vagy szerzeményi természetére, semmiféle megszorításhoz nem kötheti, következőleg azt esetleges helyettesítés által sem érintheti: mindezeknél fogva a kir. Curia polgári szakosztályainak teljes ülése, vonatkozólag a bevezetésben emiitett elvi kérdésre, a fennebbi határozatnak kimondását indokoltnak találta. Magától értetik, hogy ezen határozat érvénye az ország azon részeire, melyekben az osztrák polgári törvénykönyv hatályban áll, ki nem terjed. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1890. évi január hó 4-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi április hó 18-án tartott teljes ülésben.