Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

36 A Curiának 1881 : LIX. t-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. megítélésére akkor, ha a teljesítési határidő és feltétel a per folyama alatt, az elsőbirósági ítélet hozatala előtt bekövetkezett. Indokok: Az 1848 előtti hazai törvénykezés abban, hogy a kereseti követelés csak a kereset beadása után, a per folyama alatt járt le, akadályt a követelés megitélésére nem látott. Felmerült ez a kérdés nem egyszer, különösen a zálogváltó perekben és ugy oldatott meg, hogy az időelőttiség kifogása, ha a visszaváltási idő és feltétel a per folyama alatt bekövetkezett, figyelembe nem vétetett. (Dee. 15. ad rel. pign. in div. Com. — Frank, közigazság törvény. II. 570—1. lap v.) Csak az 1852-iki ideiglenes polgári perrendtartás hatálya alatt kezdett itt-ott keletkezni az ellenkező gyakorlat, mely a keresetet, mint időelőttit elutasitandónak mondotta olyankor is, midőn az időelőttiségi kifogás alapjául vett tényleges állapot, az elsőbirósági Ítélet hozatalakor már megszűnt és ellenkezőre változott volt az által, hogy a kereset indításakor még be nem következett teljesitési határidő a per folyama alatt lejárt. Pedig az a gyakorlat nem volt követelménye az Írásbeli eljárás rendszerének; és arra az 1852-ki perrendtartásnak — egyébként a szigorú alakszerűség szellemében intézkedő — szabályai sem nyújtottak támpontot. E tekintetben dr. Schuster Ferdinánd, ama perrendtartás 294. §-ára vonatkozólag azt irta, hogy »a dilatorius kifogások az iratok becsomózásától fogva az Ítélethozatalig letelt időfolyás által is hatálytalanokká válhatnak s hogy ezt a biró mindenesetre tartozik figyelembe venni. (Schuster, Civ. Proc. 491. lap 4.) A bécsi cs. kir. legfőbb törvényszék is egy 1852. évi április 1-én 3204. szám alatt kelt elvi jelentőségű határozatában — természetesen az Írásbeli eljárás álláspontjáról — kimondotta, hogy »a biró áital figyelemre méltandók a kereset indítása után bekövetkezett tények is, nem lévén kivétel nélkül szükséges, hogy a kereseti jog ugy állapittassék meg, mint a hogy az a kereset benyújtásakor állott fenn«. (A. öst. Ger.-Zeit. 1853. Nr. 19.) Ily szellemben fejlődött általában a törvénykezési gyakorlat az Írásbeli eljárásban, méltányoltatva — 1848 előtt ugy, mint azután — a magánjogi német irodalom által is. (Savigny, Syst. VI. 263. §.; Schmid, Arch. für civ. prax. XXX. köt.; Vangerow, Pand. I. 160. §. Nr. 3.; ünger, Syst. II. 131. §. not. 1.; Windscheid, Pand. I. 128. §. not. 5. stb.) Nem is indokolható a jogszolgáltatás érdekeinek szempontjából az, hogy az időelőttiségi kifogásnak hely adassék akkor, midőn a teljesitési határidő a per befejezte előtt lejárt. Mert a formáknak az eljárás minden nemében az a rendeltetésük, hogy az anyagi jognak biztosítékul szolgáljanak és az anyagi igazság, hogy a törvénykezés egyedüli czéljához képest érvényesülhessen, nem természetellenesen mesterkélt, hanem egyszerű, természetszerű eljárási elvek alkalmazását kívánja; az oly eljárás pedig, mely a birót az ő szemei előtt