Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

492 A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441—442. §-ai alapján hozott határozatai. 25. szám. Sérti a törvényt az oly Ítélet, a melynek rendelkező részében a bűncselekmény megnevezve nincs; a melyben nincs idézve az a törvényszakasz, a melynek alkalmazásával a büntetés kiszabatik; a melyben a mellékbüntetés a főbüntetéssel nem egynemű szabadságvesztés büntetésre változtattatik át; s a mely a főmagán vádló által érvényesített magánjogi igényről nem intézkedik. (5573/1901. B. sz.) A kir. koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a kisjenői kir. járásbíróság fentidézett keletű és szánni ítéletével megsértette a törvényt és pedig ; 1. a B. P. 327. §-a második bekezdésének a) pontját; 2. a B. P. 327. § a második bekezdésének c) pontját; 3. a B. T. K. 53. §-a első és második bekezdését; 4. a B. P. 327. §-a második bekezdésének é) pontját; 5. az 1897. évi XXXIV. t.-ez. 27. §-a utolsó bekezdését. A főmagánvádló perorvoslatát visszautasító végzésével pedig megsértette; 6. a B. P. 383. § a III. 1. pontját és ennek 547. § át. A jelen végzés azonban az ügyfelekre nézve hatálylyal nem bir. Indokok: Ad 1. A járásbíróság a B. P. 327. §. második bekezdésének a) pontjában foglalt intézkedés ellenére ítéletének rendelkező részében elmulasztotta megjelölni azt a bűncselekményt, melyben vádlottakat bűnösöknek találta, a tett megkülönböztetésére szolgáló körülmények kiemelésével, sőt még az indokolásból sem vehető ki, hogy a cselekmény hol és mikor követtetett el. Ad 2. A járásbíróság nem idézte azt a törvényszakaszt, melynek alkalmazásával a büntetést kiszabta, nevezetesen a B. T. K. 302. §-a mellett nem hívta fel a B. T. K. 92. §-át is, holott nyilvánvaló, hogy a főbüntetésnek pénzbüntetésben kiszabása csak a 92. §. alkalmazásba vételével történt. Ad 3. Az ítéletben a főbüntetés 1—1 napi fogházra átváltoztatandó 10—10 koronában és a mellékbüntetés 12 órai elzárásra átváltoztatandó 2—2 koronában határoztatik meg. Eltekintve attól, hogy ki nem mondatott, hogy a pénzbüntetések behajthatatlanság esetében lesznek szabadságvesztésre átváltoztatandók, és eltekintve attól is, hogy a 302. és 92. §. szerint alkalmazott mellékbüntetés is fogházra lett volna törvény szerint átváltoztatandó, a minek legkisebb tartama a B. T. K. 25. § a szerint egy nap : megsértetett a B. T. K. 53. § ában foglalt az a törvényes rendelkezés, mely szerint a pénzbüntetés behajthatlansága esetén egy forinttól tiz forintig terjedő összeg helyett egy nap számitható, valamint, hogy a mellékbüntetés a főbüntetéssel egynemű szabadságvesztésre változtatandó át. Ad 4. Az ítélet a főmagánvádló által érvényesített magánjogi igényéről a B. P. 327. §. második bekezdésének e) pontja ellenére nem intézkedik és ezt egyáltalán hallgatással mellőzi.