Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

488 A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441—442. §-ai alapján hozott határozatai. 21. szám. Sérti a törvényt a kir. törvényszéknek mint felebbviteli bíróságnak az az eljárása, hogy a B. P. 550. §-a utolsó bekezdésének rendelkezése ellenére felebbviteli tárgyalás mellőzésével tanácsülésben hoz ítéletet oly ügyben, a melyben az ügy egész érdeme felebbezés tárgyává tétetett, valamint sérti a törvényt a bíróságnak az az eljárása, hogy a B. T. K. 1. §-a ellenére oly tettet, a mi büntetendő cselekményt nem képez, vétségnek nyilvánít és büntetéssel sujt. (5452/1901. B. sz.) A kir, koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a tordai kir. törvényszék fentidézett keletű és számú Ítéletével megsértette a törvényt az által, hogy : 1. a B. P. 550. § ának végső bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére felebbviteli tárgyalás mellőzésével tanácsülésben hozott Ítéletet; 2. az által, hogy a B. T. K. 1. §-a ellenére oly tettet, a mi büntetendő cselekményt nem képez, vétségnek nyilvánított és büntetéssel sújtott. Ezekhez képest a tordai kir. törvényszéknek fentidézett keletű és számú Ítélete a B. P. 442. §-ának végső bekezdése alapján megsemmisíttetik és vádlott B. J. az ellene becsületsértés vétsége miatt emelt vádnak és következményeinek terhe alul felmentetik. Indokok : 1. az alsó-járai kir. járásbíróság fentidézett keletű és számú ítéletével vádlottat az ellene emelt vád alól felmentvén, az ellen főmagánvádló felebbezéssel élt, a melyben kérte felebbviteli tárgyalás megtartása után, vádlottnak a B. T. K. 261. §-ába ütköző vétség miatt bűnösnek kimondását és megbüntetését. Nyilvánvaló tehát, hogy a felebbezés tárgyává nem azok a kérdések tétettek, a melyek a B. P. 550. § ának negyedik bekezdésében elősoroltatnak, és a melyekre nézve a kir. törvényszék, mint felebbviteli bíróság, kivételesen tárgyalás nélkül is jogosítva van ítéletet hozni, hanem az alsó-bírói tény megállapítása és a negyedik bekezdésben nem emiitett kérdések, t. i.: maga az ügy egész érdeme képezte a felebbezésnek anyagát, s tényleg ezekre terjeszkedik ki a másodbirói ítélet, a mely ítélet azonban felebbviteli tárgyalás megtartása, az 551. §-ban felsorolt személyek megidézése nélkül meghozható sem lett volna. 2. Mindkét alsóbiróság egyértelemben azt a tényt vette bizonyítottnak, hogy vádlott, főmagánvádlóval, nyilvános és mindkettejükre nézve idegen helyen véletlenül találkozván, fő magánvádlónak arra a kérdésére, hogy »ujból perelnek a Zsákó féle perben ?« vádlott előző pervesztésére vonatkoztatva, — azzal a kifejezéssel élt : »igen bizony, mert Doktor urék megb . . . . k ebben a perben.« Ennek a kifejezésnek az adott körülmények szerint semmi más jelentőség nem tulaj donitható, mint az, hogy vádlott perének elvesztése miatt való bosszankodásának adott kifejezést, de semmikép sem foglaltatik ebben meggyalázás akár a perbeli ellenfelek, akár ezek ügyvéde irányában, hanem ez csak oly képies kifejezésnek veendő,