Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1896 : XXXIII. t.-cz. 441—442. §-ai alapján hozott határozatai. 471 sértette. A törvény megsértését kimondó e határozat a felekre nem bir hatálylyal. Indokok: A paksi kir. járásbíróság T. István kalocsai kir. alügyész és dr. K. Gyula kalocsai községi orvost, a B. T. K. 296. §-ába ütköző, a szerint minősülő és büntetendő párviadal vétsége miatt 1900. évi május hó 31-én 163/4. B. sz. a. a B. T. K. 92., 53. §§. alkalmazásával és pedig T. István vádlottat behajthatlanság esetén 3 napi államfogházra átváltoztatandó 60 korona és dr. K. Gyula vádlottat behajthatlanság esetén 4 napi államfogházra átváltoztatandó 80 korona pénzbüntetésre Ítélte el. Tekintve, hogy a B. T. K. 92. §. első bekezdésének második rendelkezése szerint, az enyhitő körülmények nagy nyomatéka, vagy nagy száma esetében az ugyanott tüzetesen és különösen megjelölt büntetési nemekre átváltoztathatok ugyan, azonban az átváltoztatható büntetési nemek között az államfogház nem fordul elő és a B. T. K. 92. §. valamennyi szabadságvesztésbüntetés közül csakis a »fogházat* engedi pénzbüntetésre átváltoztatni; tekintve továbbá, hogy az államfogháznak pénzbüntetésre átváltoztathatlanságát a B. T. K. 53. §. 2-ik bekezdésének ama rendelkezése is indokolja, mely szerint a pénzbüntetés, mint főbüntetés helyett behajthatlansága esetére »fogház« rendelendő, a mi által ki van zárva, hogy a B. T. K. 92. §. alkalmazásával főbüntetésül pénzbüntetés szabassék oly cselekmény miatt, a melynek rendes büntetéséül államfogházat rendel a törvény, s viszont a pénzbüntetés behajthatlansága esetére nem fogházra, hanem államfogházra, vagyis azonnemü szabadságvesztés-büntetésre változtattassék, a mely helyett az enyhitő körülmények nagy nyomatéka vagy nagy száma következtében a pénzbüntetés alkalmaztatott; és tekintve, hogy a kir. Curia 45. számú elvi jelentőségű döntvényében, számba véve a büntető törvény büntető s a büntetések végrehajtását megállapitó rendszerét, különösen az államfogházbüntetésnek a büntetési rendszerben kivételes nemű büntetésnek sajátos természetét már 1885. évi április 14-én kimondotta, hogy a B. T. K. 92. §. 1-ső bekezdésének második rendelkezése az államfogházra nem terjedvén ki, ezen büntetési nem helyett pénzbüntetés az Ítéletben nem állapitható meg : a kir. koronaügyésznek a jogegység érdekében a B. P. 441. §. értelmében a kir. Curia előtt közvetlenül érvényesitett fentidézett keletű és számú perorvoslatát, a paksi kir. járásbiróság neheztelt ítéletével szemben alaposnak találván, a B. P. 442. §. értelmében kimondani kellett, hogy a paksi kir. járásbiróság az által, hogy a B. T. K. 296. §-a alapján bűnösnek talált Tóth István kir. alügyész és dr. Kurcz Gyula községi orvos vádlottakat párviadal vétsége miatt államfogház-büntetés helyett pénzbüntetésre Ítélte s a pénzbüntetést behajthatlanság esetére államfogházra átváltoztatta : az anyagi büntető törvényt megsértette. A jelen határozat a felekre azért nem bir hatálylyal, minthogy a kir. járásbiróság Ítéletének törvénysértő intézkedése a vádlottakra nézve kedvező. Kelt Budapesten, 1900. évi deczember 12-én.