Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)
A m. kir. Curiának büntető ügyekben hozott teljes ülési határozatai. 345 indítványa alapján hozott megszüntető határozat ellen, a sértett fél jogosítva van-e felebbezéssel élni? (5585/1882. büntető számhoz.) • Határozat: Tekintve, hogy az 1871: XXXIII. t.-cz. által a közvádlói teendőkkel felruházott kir. ügyészség életbeléptetése után a m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék által elfogadott és ma is fennálló törvénykezési gyakorlat szerint, a hivatalból való üldözés tárgyát képező büntetendő cselekmények miatt inditott bűnvádi eljárásban, az alsóbbfoku bíróságok által hozott felmentő Ítélet vagy megszüntető határozat ellen, ha a kir. ügyész nem felebbezett, a magánjogi érdekeiben közvetlenül sértett vagy károsított fél használhatja a felebbezést, mely esetben azon körülmény, hogy nem a kir. ügyész felebbezett, vagy hogy ő indítványozta a megszüntetést, az ügy felülvizsgálatának akadályát nem képezte; tekintve, hogy oly magánjogi követelések felett, melyekre vonatkozólag nem a polgári eljárás alatt merülnek fel a büntetendő cselekmények jelenségei, hanem melyeknek alapját egyenesen valamely büntetendő cselekmény képezi: a polgári bíróság csak a különösen meghatározott esetekben, milyenek a büntetendő cselekmény elkövetésének vagy az abban való részességnek gyanújával terheltnek halála, elmebetegsége vagy szökésben léte s ezeken felül csak az esetben határozhat: ha a magánjogi követelés alapját képezett büntetendő cselekmény felett a büntető bíróság már jogérvényesen ítélt vagy határozott s a magánjogi igények feletti eljárást és Ítéletet a polgári útnak tartotta fenn ; tekintve, hogy a dolog ez állásában a vádnak kizárólag a kir. ügyész által való képviselete, illetőleg a vádlott terhére való felebbezésnek kizárólag a kir. ügyészre ruházása mellett — a sértett vagy károsított a magánjogi elégtételt, illetőleg annak érvényesítési jogát — a bűnvádi ügyben hozott határozatnak a kir. ügyész által elmulasztott felebbezése, vagy a megszüntetésnek a kir. ügyész által való indítványozása folytán végleg elveszíthetné a nélkül, hogy megadatnék neki a lehetőség, ezen — az ő vagyoni jogkörét közvetlenül érintő ügyben a törvény által megengedett orvoslatot igénybe venni ; tekintve, hogy az imént kiemelt föltevésen alapuló felfogás nem tárnogattatik a hazai régi joggyakorlattal sem ; az 1880 : XXXVII. t.-cz. 44. §-a alapján kiadott igazságügyministeri rendelet 27 — 30. § ai pedig a kihágások eseteiben azzal határozottan ellenkező elvet állapítanak meg, feljogosítván a sértett vagy károsított felet, a kir. ügyész elállása esetében, a közvádnak is képviseletére, valamint a felebbezésnek a kir. ügyész részéről való elmulasztása esetében ezen perorvoslat használatára: mindezeknél fogva kimondja a m. kir. Curia büntető tanácsainak teljes ülése, vonatkozással az 5585/1882. büntető szám alatti bűnügyre, hogy a kir. törvényszék hatósági körébe tartozó büntetendő cselekmény miatt inditott bűnvádi ügyben, az alsóbbfoku bíróságok által hozott felmentő Ítélet vagy megszüntető határozat esetében a magánjogi elégtételre jogosított, közvetlenül sértett vagy károsi-