Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. 21 Határozat. Az 1881. évi LX. t.-cz. 182. §-ának a) pontjában foglalt megszorító rendelkezés nem alkalmazható a végrehajtási zálogjoggal bekebelezett tőkekövetelésnek azon, a végrehajtási bekebelezés alapjául szolgált Ítéletben, vagy birói egyességben, avagy közjegyzői okiratban megállapított kamataira, melyek a bekebelezés napjáig lejártak. Ezen kamatok, ha az árverés napjától visszaszámított három évnél régibb időtől fogva vannak is hátra, a bekebelezés sorrendjében sorozandók s elégitendők ki a vételárból. Ellenben a végrehajtási bekebelezés napja után lejárt kamatok az idézett törvény 192. §-a a) pontja rendelkezése alá esnek, tekintet nélkül a végrehajtási zálogjog bekebelezésére. Indokok: Az 1881. évi LX. t.-cz. 192. §-ának a) pontja azon, a kérdés lényegét nem érintő eltéréssel, hogy a három év az árverés s nem a sorrendi tárgyalás napjától számitandó vissza, ugyanazt rendeli, a mit rendelt már az 18G8. évi LIV. t.-ez. 448. §-a ; és a törvénykezési rendtartásnak ezen szakaszát a törvényes gyakorlat mindig ugy értelmezte, hogy az nem alkalmazható a tőkekövetelés oly kamataira, melyek végrehajtási zálogjoggal vannak a telekkönyvi rendszernek megfelelően bekebelezve. Nem is volna indokolható az, hogy a tőke bekebelezése s a kamat egyszerű telekkönyvi kitüntetése már magában biztositsa a hosszabb időről való kamathátralék elsőbbségét — kárával a telekkönyvi hitelnek és sérelmével a későbbi jelzálogos hitelezőknek — akkor, midőn az egyszerű telekkönyvi kitüntetés nem nyújt a későbbi hitelezőnek kellő tájékozást az iránt, hogy mely idő óta s mily öszszegben áll fenn, s hogy tényleg fennáll-e a kamatkövetelés. Máskép áll a dolog ott, hol a kamat végrehajtásilag van Ítélet, birói egyesség, vagy közjegyzői okirat alapján, a telekkönyvi rendszernek megfelelően bekebelezve. Itt a végrehajtás elrendelése tanúskodik arról, hogy a kamat nincs kifizetve, és a későbbi hitelező a telekkönyvi rendelet 62. és 65. § ainak megfelelő bekebelezés nyomán kiszámíthatja a követelést, mely dologi jogkép terheli — tőke s kamat fejében — az ingatlant. De a telekk. rend. 62. § a joghatályával végrehajtásilag bekebelezettnek csak azt a megitélt, illetve birói egyesség, vagy közjegyzői okirat által megállapított kamatot lehet tekinteni, mely a bekebelezés napjáig már lejárt volt. Mert a telekk. rend. 62. § a csak szám- és összegszerüleg meghatározott követelésnek engedi meg a zálogjog bekebelezését; már pedig a jövőben lejárandó kamatok nem voltak a bekebelezéskor szám- és összegszerüleg meghatározhatók, s a későbbi hitelező is az ingatlant terhelő kamathátralék összege iránt csak annyiban tájékozhatja magát a telekkönyvben, a mennyiben a kamathátraléknak telekkönyvileg kitüntetett kezdő időpontjától fogva a bekebelezés napjáig számithatja a lejárt kamatot. Csak a lejárt kamatokat ekép kitüntető végrehajtási bekebelezés mondható szilárd alapon nyugvónak, világosnak s határozottnak; és