Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

16 A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. léteznek arra nézve, hogy a bíróságok eljárásaikról jegyzőkönyvet vesznek föl, azt a biró, jegyző és a felek aláírják, ha a jegyzőkönyv több ívből áll, az iveket össze kell varrni, s a fonal végeit a birósági pecséttel a jegyzőkönyvön le kell pecsételni. Ezea általánosan érvényes, s részint az 1868 : LIV. t.-cz. 117. § ában, s az ügyviteli szabályok 55., 60., 212., 246., 253. §§ aiban foglalt részint az 1850. év óta kifejlődött birósági gyakorlaton alapuló szabályokon kívül vannak még részletes szabályok az 1868: LIV. t.-cz. 546—553. §§-aiban a másolatok és az aláirások valódiságának hitelesítéséről. A midőn tehát az 1874: XXXV. t.-cz. 25. § a a bíróságokra nézve fönnálló szabályokat emliti, csak ezen létező szabályokat érthette. Nem szen védhet tehát kétséget, hogy a járásbíróságok ezen szabályokat tartoznak alkalmazni, hogy tehát a közjegyzői okiratokat és közvégrendeleteket jegyzőkönyvi alakban veszik föl, s a jegyzőkönyv fölvételénél a bíróság részéről elegendő a bírónak és jegyzőnek jelenléte még azon esetekben is, a hol az 1874: XXXV. t.-cz. két jegyző jelenlétét kívánja (75., 78., 82. §§.). Ámde ama szabályok közül csak épen az okiratok jegyzőkönyvi alakjára vonatkozók olyanok, a melyeket általában minden okirat fölvételénél lehet alkalmazni, míg ellenben a ptrts. 546—553. §§ aiban foglalt részletes szabályok, a mennyiben ezek csak a másolatok és az aláirások valódiságának hitelesítésénél követendő eljárást szabályozzák, nem terjednek ki épen a közjegyzői okiratok és közvégrendeletek fölvételének aktusaira ; nem határozzák meg az eljárásnál előforduló teendők anyagát, s nem ölelik föl mindazon szabályokat, melyekre ügyelni kell, hogy az okirat benső tartalmát tekintve is azon kellékekkel birjon, a miket a törvény a közjegyzői okiratoknál és közvégrendeleteknél megkíván. Különösen a végrendelkezések fölvételére nézve nem elégséges a ptrts. 550. §-ában foglalt szabály, mely csak azon esetben lenne alkalmazható, ha egy már előre írásba foglalt végrendeleten előforduló aláírás valódiságának hitelesítése kívántatik. De nem alkalmazható azon esetben, ha valaki a nélkül, hogy végrendeletét előre irásba foglalta volna, kíván a járásbiró előtt végrendeletet tenni. Egyébiránt az 1876. évi XVI. t.-cz. 21. §-a világosan kimondja, hogy közvégrendeletet kir. járásbíróságok előtt is az 1874. évi XXXV. t. czikkben élőirt módon lehet tenni, a törvény ezen rendeletével szemben csak arról lehet szó miként egyeztethető össze a törvény ezen rendelkezése az 1784 : XXXV. t.-cz. 25. §-ában foglalt rendelkezéssel, a mely szerint a járásbíróságok a közokiratok fölvételénél a bíróságokra nézve fönálló szabályok szerint járnak el. Ezen kérdés helyes eldöntése a föntebbiekből önként következik, t. i. a bíróságokra nézve fönnálló szabályok megtartása elegendő a közvégrendeletek jegyzőkönyvi alakját és a jegyzőkönyv fölvételének módját illetőleg. Ellenben a közvégrendeletek fölvételénél előforduló teendők anyagát és a jegyzőkönyvbe foglalt okirat belkellékeit illetőleg a járásbíróságok kötelesek mindazon szabályokat megtartani, a melyeket a közjegyzőnek a végrendelet fölvételénél az 1874: XXXV. t.-cz. VII. fejezete szerint megtartani kell.