Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

242 Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. igénye veszélyeztetve van, kívánhatja, hogy a kielégítés, illetőleg a kielégítési végrehajtás a végrehajtató által nyújtandó biztosítástól tétessék függővé, ilyen biztosítás nem nyújtása esetén pedig engedtessék meg, hogy a fizetés helyett a végrehajtási összeget, vagy a végrehajtás tárgyát, a mennyiben az utóbbi a bíróságnál való letételre nem alkalmas, a bíróság által — szükség esetében szakértők meghallgatásával — megállapítandó készpénzbeli egyenértéket a bíróságnál tegye le«. A törvény ezen intézkedésének nyilvánvaló czélja az, hogy a végrehajtást szenvedő visszvégrehajtási igényeit veszély fení'orgása esetén biztosítsa, ha oly joglépést tett, a melynek folytán a végrehajtás alapjául szolgáló ítélet hatályon kivül helyeztethetik. Ez elvet szem előtt tartva, bár a végrehajtási törvény 42. §-a szó szerinti értelmezése mellett azt kívánja meg, hogy a végrehajtást szenvedő azon ítélet ellen éljen halasztó hatálylyal nem bíró felebbezéssel, vagy indítson halasztó hatálylyal nem bíró igazolást, perujitási pert, a melynek alapján a végrehajtás elrendeltetett; de a törvény rendelkezésének lényegét tekintve nem zárható ki az ezen szakaszban irt jogkedvezmény akkor sem, a midőn a végrehajtás alapját eskütől feltételezett ítélet képezi s az illető fél a neki odaítélt eskü letételére kitűzött határnapot elmulasztja s halasztó hatálylyal nem biró igazolással él. Az igazolás perorvoslatának czélja ngyanis abban áll, a mint annak az 1881: LIX. t.-cz. 65. §-a kifejezést ad, hogy az a jogi hatály, a melyet az igazolást kérő fél mulasztása előidézett, véletlenség igazolása esetén megszüntettessék s a per abba az állapotba jusson vissza, a melyben a határnap elmulasztása előtt volt. Ez elvet azon esetre vonatkoztatva, a midőn az esküre kötelezett fél az eskütételi határnapot elmulasztja, azon eredmény fog beállani, hogy az eskületételi határnap elmulasztása esetén beadott igazolás ép oly joghatályt von maga után, mint azon Ítélet ellen beadott igazolás, mely valamely határnap elmulasztása következtében a mulasztó fél hátrányára hozatott. Mindkét mulasztás a peres ügy kedvezőtlen eldó'ntését vonja maga után a mulasztó féllel szemben; hogy az első esetben utólagos birói kijelentés folytán, utóbbi esetben pedig az előzetes kijelentés folyományaképen ipso facto, az nem tesz lényeges különbséget. A mulasztó fél ugyanis éppen ezt a kedvezőtlen joghatályt kívánja elenyésztetni, a midőn igazolással él. Az utóbb említett esetben az igazolás nem irányul ugyan közvetlenül az ítélet ellen, a mint nem is irányulhat, hanem a mi vele egyértelmű, az Ítéletből folyó joghatályt támadja meg, a mi lényegileg ugyanegy következményre vezet. Ennélfogva a fent előrebocsátott jogelv alapul vételével a kolozsvári kir. Ítélőtábla az 1881 :LX. t.-cz. 42. §-a alapján kimondandónak találta azt, hogy az eme szakaszban adott jogkedvezmény veszélyeztetett visszvégrehajtási igényeinek biztosítása érdekében megilleti azon végrehajtást szenvedőt is, ki ellen az ő esküjétől feltételezett Ítélet alapján az eskütételi határnap elmulasztása következtében rendeltetett el a végrehajtás, ha