Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

10 A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. sok esetben kényszeríteni őt arra, hogy az ügy érdemében is éljen felfolyamodással akkor, midőn abban megnyugodott, s midőn a felebbviteli biróság perekben is gyakran van hivatva mellékkötelezettségek, például a perköltség kérdését elbirálni a per nem felebbezett érdemének érintetlenül hagyása mellett. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1883. évi február 26 án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi márezius hó 17-én tartott teljes ülésben. 7. szám. Megujithatja-e a zálog-, illetőleg érdemdijazási javak visszaváltása iránt indított pert az alapperbeli pervesztes felperes az ősiségi nyiltparancs 22. és 23. §§-ban (az erdélyi részeket, Közép-Szolnok, Kraszna, Zarándmegyéket és Kővárvidéket illető ősiségi nyiltparancs 21—25. §§ ban) meghatározott zárhatáridők letelte után is ? ( 3554/1882. polg. számhoz.) Határozat. Az 1852. évi november 29-iki, ugy az 1851. évi május 22-ki ősiségi nyiit parancsok rendelése szerint indított és folytatott, felperes elutasításával jogérvényesen befejezett zálogváltási perekben az ott jelölt zárhatáridők letelte után perujitási keresetnek többé helye nincsen. Indokok: Miután már az ősiség eltörléséről szóló 1848. évi XY. törvényczikk felfüggesztette mindazon perek folyamatát, melyek az ősiségi viszonyokból vették eredetüket, utóbb az ideiglenes törvénykezési szabályok által érvényben tartott ősiségi nyiltparancsok világos intézkedései szerint végképen elenyészettnek nyilváníttatott a zálogváltási jog maga, ha az ott jelölt határidők alatt foganatba nem vétetett. Annyival inkább elenyészettnek tekintendő ezen visszaváltási jog azon esetben, ha felperes keresetével már jogérvényesen elutasittatott: mert az érintett, törvény erejével biró rendelkezésnek más értelem nem tulaj donitható, mint az, hogy a jelzett zárhatáridők eltelte után egyátalában semmi oly kereset nem érvényesíthető, melynek tárgya zálogba adott, vagy érdemdijazási javaknak visszabocsátása; mert a hivatalból alkalmazandó ősiségi nyiltparancsokban megállapított zárhatáridők meg nem szakithatók és meg nem hosszabithatók; mert továbbá a zálogváltási jognak fenn nem állása az ily esetekben már itélt dologgá is vált, és végre azért is, mert a polgári törvénykezési rendtartásnak a perújítás jogát szabályozó intézkedései nem alkalmazhatók olyan ügyekre, melyek nem az általános magánjogi elévülés elvei, hanem különös törvényes rendelkezések alá esnek. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1883. évi márezius 17-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon éti ápril hó 9-én tartott teljes üléséből.