Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

232 Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. LX. t.-cz. 97. §-a azt irja elő, hogy az igényperekben az elsőbirósági Ítéletet helybenhagyó másodbirósági ítélet ellen további jogorvoslat nem használható — az következik, hogy az emiitett perekben az elsőbirósági Ítéletet helybenhagyó másodbirósági Ítélet ellen felülvizsgálatnak helye nincs. Ennek a rendelkezésnek ki kell terjednie a felébbviteli biróság Ítéletének a felebbviteli eljárásban felmerült költségekről intézkedő részére is. E részben nem állitható fel különbség a között,^ hogy a felebbviteli biróság vonatkozó intézkedése megegyez-e az elsőbirósági ítéletnek a perköltségre vonatkozó rendelkezésével, avagy ettől eltérő-e ? Ugyanis az 1893. évi XVIII. t.-czikkben szabályozott eljárás természeténél fogva a felebbezési költség meg vagy meg nem ítélésének kérdése nem esik egy tekintet alá az elsőbiróság előtt folytatott eljárás költségeivel; a mint ez kifejezést nyer a törvényben is az által, hogy az 1893 : XVIII. t.-cz. 109—111- §-ai külön szabályozzák a perköltség viselésének kérdését s ugyanazon törvény 168. §-a külön szabályozza a felebbezési költség viselésének kérdését. Nyilvánvaló, hogy pl. igényperben a végrehaj tatónak az 1881- évi LX. t.-cz. 98. §-ában jelzett s a perköltség megszüntetésére alapul szolgáló jóhiszeműség egészen más tekintet alá esik, illetve nem hasontermészetü azokkal az okokkal, a melyek esetleg a sikertelen felebbezés költségeinek megszüntetését indokolják. Azért, hogy a két biróság az előttük felmerült költségek tárgyában egyértelmüleg határozott, az sem mondható, hogy a két határozat a perköltség kérdésében egybehangzó, mert habár a felebbezési költség a félre nézve perköltséget képez, de ez a per más szakában merülvén fel, s annak meg, vagy meg nem Ítélésének kérdése más feltételektől, s illetve más körülményektől függvén, a felebbviteli biróság, midőn a felebbviteli költség kérdésében itélt, más kérdés felett s más jogelvek és szabályok alapján határozott, mint az első biró, midőn az előtte felmerült perköltség viselésének kérdésében határozott. Az első biró a felebbviteli költség tárgyában nem is határozhatott. Ha az az álláspont fogadtatnék el, hogy a felebbezési bíróságnak a felebbezési költség tárgyában hozott határozatának az első bírónak a perköltség kérdésében hozott határozatával való egyértelműsége esetén a két határozatnak a perköltség tekintetében való egybehangzóságánál fogva a felülvizsgálati kérelem ki van zárva, ellenben ha a felebbezési biróság a felebbezési költség tárgyában máskép határoz, mint az elsőbiróság a perköltség kérdésében határozott, a felebbezési költség kérdésében felülvizsgálatnak van helye, ez arra a visszásságra vezetne, hogy ugyanabban a kérdésben, melynek érdemi elbírálása mindkét esetben ugyanazon feltételektől függ s ugyanazon jogelvek szerint történik, egyik esetben volna jogorvoslatnak helye, a másikban nem; igy ha igényperben az elsőbiróság a keresetnek helyt adása mellett a végrehatatónak jóhiszeműségénél fogva a perköltséget az 1881 : LX. t.-cz. 98. §-a alapján megszüntetné, a felebbviteli biróság pedig az alaptalan