Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

224 Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. ugy nyilvánvaló, hogy a szolgalmi joggal terhelt ingatlan kisebb áron fog elkelni, mintha szolgalommentes volna s ekkor a szolgalommentes jutalékrész tulajdonosa és ennek hitelezői károsulnak s szenvednek jogsérelmet. Azonfelül a kielégitési sorrend megállapítása is akadályba ütközik. Mert külön és költséges becslési — a törvényben nem ismert s különben is kétes értékű — eljárás nélkül nem lehetne megállapitani: mi esik az egyesitett összvételárból a szolgalommentes tulajdonjutalékra s mi esik a szolgalommal terhelt jutalékra, holott kétségtelen, hogy ez utóbbi az előbbinél kevesebbet ér, tehát kisebb vételrész képviselheti csak ez utóbbinak egyenértékét. Ha pedig a biró a fentebb kiemelt jogsérelmek elhárítása végett a szolgalmat hagyná tekintet nélkül s az árverést, a szolgalom íentartását meg nem állapitva rendelné el: ugy megsértené az 1881. évi LX. t.-czikk 163. § át és sérelmet szenvedne szerzett és az idézett törvényszakasz által is biztosított jogában a szolgalomra jogosított fél. Elrendelhetné végül a biró az árverést úgy is, hogy a szolgalommentes jutalék külön — a szolgalommal megterhelt szintén külön — de mindkettő egyidejűleg legyen árverés alá bocsátandó : de ekkor meghiúsulna az 1881 : LX. t.-cz. 156. §-ának az a czélzata, hogy a kisebb értékű ingatlanok egészben s egyszerre árverezendők el s nincs biztosíték arra nézve, hogy az árverésen nem-e csak a szolgalommentes jutalék fog elkelni, a szolgalommal terhelt pedig nem. A különböző jogoknak ezt az összeütközését az erre vonatkozó szabályok alkalmazásával kell megszüntetni. Tekintetbe jön pedig az e részben érvényes az a jogszabály: hogy a gyengébb jog engedni kénytelen az erősebb, különösen a megszerzettjognak; továbbá, hogy a törvénynek a már megszerzett jogot védő és biztosító intézkedései erősebbek, mint azok, a melyek alapjukat csak czélszerüségi tekintetben találják. Ezeket a jogszabályokat a fenforgó esetre alkalmazva, minthogy a 163. §-nak a bekebelezett szolgalmi jog fentartására vonatkozó rendelkezése a megszerzett jog fentartását biztosító intézkedést képez; minthogy továbbá a szolgalommentes jutalék tulajdonosainak és ezek hitelezőinek arra vonatkozó jogai, hogy a szolgalommentes jutalék teljes s meg nem csonkított vételár egyenértékét kapják meg s fordíthassák a tulajdonostársak tartozásainak s hitelezőik követeléseinek fedezésére, szintén a megszerzett jogok tekintete alá vonandók; minthogy ezekkel szemben a 156. §. kérdéses intézkedése csupán czélszerüségi szempontokon alapuló rendelkezést képez: nyilvánvaló, hogy a 156-ik §. a) — d) pontjaiban foglalt rendelkezéseknek abban az esetben, ha ezeknek a rendelkezéseknek alkalmazása harmadik személyek megszerzett jogainak sérelmével járna, háttérbe kell szorulniok s hogy a 156. §. a)—d) pontjai akkor, ha az illető ingatlan több tulajdonostársa közül egynek vagy többnek, de nem valamennyinek hányadára van szolgalmi jog bekebelezve, nem alkalmazhatók. Kelt Győrött, 1897. évi október hó 9. napján. Hitelesítve 1897. évi október hó 13. napján.