Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

210 Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. és igy a per sommás eljárás alá nem tartozik, a fél jogosítva van ugyan pergátló kifogás gyanánt érvényesíteni, de ha a felebbezési bíróság a pergátló kifogásnak helyt nem adott, a hatáskör kérdése, még ha a pertárgy értéke tényleg felülmúlná a 200 frtot s ha vonatkozó határozatában a felebbezési bíróság is tévedett volna, a 184. §. intézkedésénél fogva (mely ugyan látszólag csak az illetékességről intézkedik, tényleg azonban az 1868: LIV. t.-cz. 53. §-ával s az 1893 : XVIII. t.-cz. 27. §-ának utolsóelőtti bekezdésével való kap csolatát tekintve, a bírósági hatáskör kérdésére is kiterjed) felülvizsgálati kérelem s a harmadfokú bíróság döntésének tárgyát még ekkor sem képezheti. Nem szolgálhat a felülvizsgálat megengedhetőségének törvényes alapjául az sem, hogy felperes a birtokkeresetben a tulajdon és birtokigényből folyólag 200 forintot felülmúló használati dijt is érvényesít. Mert a perjog szempontjából minden gyümölcs, haszon, kártérítés, kamat, valamint a vonatkozó per költsége iránt támasztott követelés mindig a pertárgy járulékának tekintendő, ha a felsorolt mellékköveteléseket felperes az alapjoggal vagy az alapköveteléssel együtt egy perben érvényesiti; és mert az 1893 : XVIII. t.-cz. 181. §-ának intézkedéséből nyilvánvaló, hogy a felülvizsgálat megengedhetőségének kérdésére csak a per főtárgya bir szabályozó jelentőséggel, a járulék pedig tekintete a kivül hagyandó, bármily nagy összegű legyen is ez. Kelt Győrött, 1896. évi szeptember hó 10-én. Hitelesítve az 1896. évi szeptember hó 15-én tartott ülésben. 12. szám. A peres félnek az a ténye, hogy a keresetben pénzkövetelése tőkeösszegéhez tőkésített kamatkövetelését hozzászámítja s a tőkésített kamatot is a per főtárgyának tünteti fel, a birói hatáskörnek a felebbezés, vagy felülvizsgálat megengedhetőségének kérdésére befolyást csak akkor gyakorolhat, ha a kamatnak tőkésítése a felek külön megállapodásán alapul. Indokok: A kamat jogi természeténél fogva a tőkének járuléka s ezt a minőségét perjogi szempontból csak akkor veszti el, ha azt valamely időpontig kiszámítva s összeg szerint meghatározva a hitelező a tőkétől elkülönítetten önállóan, vagy bár ezzel együtt, de mint külön tőkét a feleknek a tőkésítés felett létrejött külön megállapodása alapján veszi keresetbe; mert a tőkétől való teljes elválasztás (a kamatnak magában perlése) a járulékos természetet nyilvánvalóan megszünteti, a mennyiben ily esetben a keresetnek nincs más főtárgya; a tőkétől teljesen el nem különített kamatra nézve pedig csak a feleknek a tőkésítés tárgyában létrejött külön megállapodását ruházza fel a törvény azzal a hatálylyal, hogy a követelésnek jogi természetét annak jogczimére nézve is megváltoztathassa.