Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

206 Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. Az 1893 : XVIII. t.-cz. életbeléptetése előtt indított, de eddig az időpontig Ítélettel el nem látott sommás perekre vonatkozólag pedig az 1893 : XVIII. t.-ez. 222. §-a mondja ki azt a szabályt, hogy ezekben a perekben a további eljárás az 1893 : XVIII. t.-czikknek szabályai szerint folytatandó ; ezekben a perekben tehát az idézett törvényczikknek a felülvizsgálat megengedhetőségére és terjedelmére vonatkozó szabványai épen ugy alkalmazandók, a mint azokat az 1893. évi XVIII. t.-czikk hatálya alatt indit ,tt perekben alkalmazni kell. De ha a vitatott esetet az 1893 : XVIII. t.-cz. 185. §-a 2. pontjának és 27. §. 9-ik bekezdésének szempontjából ugy is lehetne felfogni, hogy az olyan, bár sommás visszahelyezési pernek elnevezett per, a melyben felperes bizonyos területbe való visszahelyezés mellett építmény lerontását is, vagy csak ezt kéri, nem tartozik a sommás eljárás alá és a sommás birói hatáskörbe ; szóval, ha e kérdés hatásköri kérdést képezne : az esetben sem volna megengedhető, hogy a felülvizsgálati biróság hivatalból és az alsóbbfoku bíróságok Ítéletének feloldásával felperest keresetével a sommás perutról el s a rendes perutra utasítsa. Mert a birói hatáskör kérdését a felebbviteli biróság csakis akkor teheti bírálás és döntés tárgyává, ha a felebbviteli beadvány elfogadására jogosítva van s ha ezt, érdemleges elbírálásába bocsátkozás mellőzésével nem köteles hivatalból visszautasítani; és mert az 1893. évi XVIII. t.-ez. 27. §• 9-ik bekezdése szerint különben is a biróság azt, hogy az ügy sommás eljárásra nem tar tozik, hivatalból csak akkor veheti figyelembe, ha az ügy, tekintet nélkül az értékre, »egyáltalán nem tartozik sommás eljárás alá« a sommás visszahelyezés iránti perekre nézve pedig, tekintettel az 1893. évi XVIII. t.-cz. 1. §. 5. m) pontjára, nem lehet állítani azt, hogy ily perek a sommás eljárásra egyáltalán nem tartoznak. A törvényhozónak a törvény egyes intézkedéseiből kivehető czélzata az, hogy a sommás bírósági hatáskörnek hasonló áthágása, ha az 1893 : XVIII. t.-cz. 17. §-ának intézkedései daczára is előfordul és abban alperes megnyugodván, az 1893: XVIII. t.-cz. 27. §. 2. pontja alapján pergátló kifogást nem érvényesített, a már letárgyalt és befejezett perek feloldására ne minden alkalommal, hanem csak akkor szolgáljon, ha a vonatkozó per, mint a pereknek bizonyos osztálya (például házasságot bontó-, váltó-, holttányilvánitó stb. per) feltétlenül ki van zárva a sommás biróság hatásköréből; a minek további példájául szolgáljon az, hogy a sommás bírósági hatáskör hiánya azokban az esetekben sem vehető a törvényhozó czélzata szerint hivatalból figyelembe, a midőn felperes az 1893. évi XVIII. t.-cz. 1. §. 2., 3. és 4-ik pontjai alá vonható pereket indit, de 200 frt értéket felülmúló pertárgyra nézve ; a mennyiben ily perek a sommás perutra és a sommás bírósági hatáskörbe csak az értékre való tekintettel tartoznak, vagy nem tartoznak ; az 1893. évi XVIII. t. cz. 27. §. 9. bekezdésének intézkedése alá tehát szintén nem vonhatók. Kelt Győrött, 1895. évi november hó 5 én. Hitelesítve 1895. évi november hó 7-ik napján.