Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

202 Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. mint ilyen a maga egészében és határozatlanságában végrehajtásilag le nem foglalható s ilyen foglalás az 1881 : LX. t.-cz. 47. és 71. §-ainak rendelkezéseivel nem volna összeegyeztethető; de le lehet foglalni a tüzetesen megjelölt s szabályszerűen összeírható és megbecsülhető ingóságoknak a végrehajtást szenvedőt illető akár az ő birtokában, akár harmadiknak birlalatában lévő részét vagy jutalékát az 1881 : LX. t.-cz. 48. §-a szerinti eljárással. Nem forog fenn tehát sem szüksége, sem jogosultsága annak, hogy az 1881 : LX. t.-cz. 138. §. intézkedései, melyek az ingatlanból kijáró örökrészre vezethető végrehajtásról intézkednek, analóg kiterjesztést nyerjenek az ingóságokból álló hagyatékokból a végrehajtást szenvedőt illető örökrész végrehajtás alá vonásának módjára nézve; mert egyrészt fel kell tételezni, hogy a törvényhozó tudatosan mellőzte a 1881 : LX. t.-cz. 138. § ának megfelelő különleges eljárás meghonosítását az ingóságokra vezethető végrehajtás esetére, midőn e kérdés a 138. §. megalkotásakor nyilvánvalóan szeme előtt feküdt; és mert a jogi szükségletet e részben az 1881 : LX. t.-cz. 48. §-ának szabályai is kielégitik. Végül mérlegelendő még az a kérdés is, vájjon a hagyaték ingók lefoglalása milyen befolyást fog gyakorolni a végrehajtató, a végrehajtást szenvedő és örököstársai közti viszonyra az örökség megosztása tekintetében. E viszonyt az 1881 : LX. t. cz. 138. § a, illetőleg a telekkönyvi rendelet e szakaszban felhivott 74. § a akként szabályozza, hogy az örökségi jutalék lefoglalása csak biztositás természetével bir s a hagyaték tárgyalásánál felmerülő igényekre nézve sérelmes ne legyen, csak az átadás megtörténtének időpontjától fogva lépjen hatályba. Ennek az intézkedésnek alapjául azonban az szolgált, hogy az általános osztrák polgári törvénykönyv intézkedéseiben gyökerező 1855. évi deczember hó 15-ikén kelt telekkönyvi rendeletet és ezzel kapcsolatban az osztrák általános polgári törvénykönyvnek mindama határozatait, melyek a telekkönyvi rendeletekkel összefüggésben állanak, s a melyek valamely telekkönyvi jog megszerzésére vagy elenyésztetésére vonatkoznak, az országbirói értekezlet 145. és 156. § ai továbbra is hatályukban fentartották; s ebből folyólag az 1881 : LX. t.-cz. 138. § ának is az ingatlan vagyonra vezetett végrehajtás módjának szabályozása tekintetében alkalmazkodnia kellett a telekkönyvi rendelet 74. §-ához s el kellett fogadnia azt, hogy az ingatlanra a tulajdonjog csak a telekjegyzőkönyvbe bejegyzés által szerezhető (osztrák általános polgári törvénykönyv 431. §-a) és azt, hogy az osztrák polgári törvénykönyv örö kösödési rendszere szerint a hagyatéki vagyon tulajdonát az örökös csak birói átadás utján nyerheti el (osztr. polg. törvénykönyv 797. §-a). E kényszerhelyzet azonban az ingóságokból álló hagyatéki vagyon végrehajtás alá vonásának szabályozása tekintetében nem állott fenn, e részben a magyar örökösödési rendszernek elvei akadálytalanul érvényesülhetnek; a minek következménye az, hogy a végrehajtást szenvedőt az ingókból álló hagyatéki tárgyakra illető tulajdonrész, mint a végre-