Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

200 Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. Támogatja a törvénynek ily értelmezését az is, hogy az 1881. évi LX. t.-cz. 156. §-a kétségtelenül kivételes intézkedést képez (kivételt az alól az általános szabály alól, hogy a végrehajtás csak a végrehajtást szenvedett ellen s ennek vagyonára foganatositható) a törvény magyarázat szabályai szerint pedig a törvény kivételes intézkedése a kiterjesztő magyarázást vagy analóg alkalmazást meg nem türi. Támogatja továbbá annak figyelembe vétele is, hogy a teleknek és felülépitményeknek együttes elárverezése esetén az a körülmény, hogy az egybeolvasztott vételárból mi esik a telekre s mi a felülépitményre, meg sem határozható, a mi a kielégitési sorrendnek szabályszerű megállapitását lehetetlenné tenné. Győrött, 1894. évi május hó 18-án. Hitelesitve 1894. évi május hó 23-án. 3. szám. A végrehajtást szenvedőt, mint vélelmezett örököst ingókbó álló még bíróilag át nem adott hagyatéki vagyonból, vagy a hagyatéknak ingóságokból álló részéből megillethető eszményi jutalék, Magyarországnak azon a területén, melyen az osztrák polgár; törvénykönyv egész terjedelmében nincs hatályban, mint ilyen végrehajtási foglalás tárgyát nem képezheti, következőleg arra készpénzbeli követelés behajtása czéljából a végrehajtás sem rendelhető el. Mi sem gátolja azonban azt, hogy a végrehajtást szenvedő birlalatában lévő hagyatéki ingóság vagy a hagyatékba tartozó, de még valamely örököstárs birlalatában lévő hagyatéki ingóságnak a végrehajtást szenvedőt megillető jutaléka az 1881 : LX. t.-cz. 48. §-a értelmében le legyen foglalható s e ezé! elérésére elegendő, ha a biró a végrehajtást általában véve a végrehajtást szenvedő ingóira rendeli el. Indokok: Az 1881 : LX. t.-cz. tüzetesen határozza meg azt, hogy a készpénzbeli követelés behajtására irányuló végrehajtás az adósnak minő vagyonára vezethető. Ebből folyólak annak elbírálásakor, hogy a végrehajtást szenvedőnek örökségi jutaléka képezheti-e foglalás tárgyát, csakis az 1881 : LX. t.-cz. vonatkozó rendelkezéseiből lehet kiindulni. Az 1881 : LX. t.-cz. 138. §-a megengedi ugyan, hogy a végrehajtást szenvedőre örökség vagy hagyomány utján szállott valamely ingatlanból őt megillető, de tulajdonául még be nem kebelezett, sem elő nem jegyzett jutalék feltételesen végrehajtás alá vonható legyen ; de az emiitett törvényezikk hasonló intézkedést ingóságokból álló hagyatékra, vagy a hagyatéknak ingókból álló részére nézve nem tartalmaz. Ez utóbbit illetőleg tehát irányadó szabálynak első sorban az 1881 : LX. t.-cz. 48. §-a fogadandó el, melynek rendelkezése értelmében lefoglalhatok a végrehajtást szenvedőnek birlalatában lévő ingó-