Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

Az ítélőtábláknak a határozattárba felvett polgárjogi határozatai. 195 szerint az ellenfél meghallgatása nélkül, a zárlat ellenben több esetbea csak az ellenfél előleges meghallgatása után rendelhető el; czéljaik is különböznek, mert a biztositási végrehajtás valamely készpénzbeli követelés erejéig a zálogjog megszerzésére, a zárlat pedig valamely vitássá vált dolog vagy jog felett az ellenfél rendelkezésének megszorításával, a vitás dolog vagy jog állagának sértetlen fentar tására irányul; és végre egyfelől a biztositási végrehajtásnak, másfelől pedig a zárlatnak elrendelését követő egész eljárás is egymástól lényegesen különböző jogszabályok szerint történik. Minthogy tehát ilyen különnemű törvényes intézkedések alá eső két külön eljárás egy közös kérvénynyel folyamatba nem tehető, ugyanazért ki kellett mondani, hogy »az olyan beadvány, a melyben biztositási végrehajtás és zárlat elrendelése együttesen kéretik, érdemileg el nem intézhető«. (6746—1891. polg. sz.) Kelt Debreczenben, 1899. évi január 14. Hitelesíttetett 1892. évi január 23. 3. szám. Az 1868: LIV. t.-ez. 588. §-ában alapuló zárlat elrendelése nem a kir. járásbiróság, hanem a kir. törvényszék hatáskörébe tartozik. Az 1894: XVI. t.-cz. 8., illetve 91.§-ának azon rendelkezése folytán, hogy a peressé vált hagyatéki zárlatot az örökösödési eljárásra illetékes járásbiróság rendeli el, hatályát vesztette. 4. szám. Az 1893. évi XVIII. t.-cz. 1. §. 5. m) pontja alapján indított mesgyeigazitási sommás perekben, a felebbezési bíróság végzése ellen irányuló felfolyamodás eldöntésére hivatott bíróságnak meghatározása tekintetéből, az értékhatárnak a megállapítása nem mellőzhető és erre nézve a vitás terület értéke az irányadó. Indokok: A mesgyeigazitási pereknél a sommás eljárás megállapítása tekintetéből az érték meghatározásának a szüksége ugyan nem merül fel, minthogy ezek a perek az 1893. évi XVIII. t.-cz. 1. §. 5. m) pontja értelmében, az értékre való tekintet nélkül a sommás eljárás és a kir. járásbíróságok hatásköréhez tartoznak; abban az esetben azonban, ha ezekben a perekben a felebbezési biróság végzést hozott és ez felfolyamodással megtámadtatik, előtérbe lép az értékhatár megállapításának a szüksége: mert a 214. §. negyedik és ötödik bekezdése értelmében azokban az ügyekben, a melyekben a kir. járásbiróság Ítélete ellen a 126. §. szerint nincs felebbezésnek helye (tehát az 50 forintnál kisebb értékű perekben) a királyi törvényszéknek mint felebbezési biróságnak a végzését nem lehet felfoiyamodással megtámadni, ha pedig az értékhatár az 500 forintot meghaladja, a felebbezési biróság végzése ellen használt felfolyamo dás felett a kir. Curia, minden más esetben a királyi Ítélőtábla határoz. Tekintettel arra, hogy ezek szerint a sommás mesgyeigazitási perekben, ha az értékhatár meg nem állapíttatnék, a felebbezési biróság végzése ellen irányuló felfolyamodás eldöntésére hivatott biróságnak meghatározása körül zavar állana elő, illetve azt sem 13*