Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. 5 tőke megállapítása után adás-vétel utján magánkézből szerezte meg a birtokot. Jogelőde ellen azonban ő a hátralékok iránt viszkeresettel bir, a mennyiben azt ellenkező kikötés meg nem szüntette. De a megváltott ingatlan birói árverés vevőjét a váltságösszegnek csak az árverés napja után esedékes részletei terhelik ; azon hátralékos részletekért pedig, melyek az árverés napja előtt jártak le, ő nem felelős, ha csak az árverési feltételek ellenkezőt nem tartalmaznak. Indokok: Az 1871:LIII. t. cz. 19. §-a szerint a maradványföldért járó váltságtőke s járulékai magát a megváltott földet terhelik. A váltságösszeg tehát oly reálterhet képez, mely a földbirtokkal levén összekötve, az időszerinti birtokos által viselendő mindaddig, mig a földet birtokolja, vagy mig maga a földteher törvényesen meg nem szűnik. A birtokos személyében beállott változás pedig ama dologi terhet nem szünteti meg, hanem átszáll az a törvénynél fogva, s igy telekkönyvi bejegyzés nélkül is az uj birtokosra, még pedig az előbbi birtokosnak nemcsak örökösére, hanem azon utódjára is, ki magánügylet vagy birói cselekmény alapján szerezte meg a birtokot. Min d erre nézve nem hagy fenn semmi kétséget az 1871 : LIII. t.-cz. 19-, 57. és 92. SS-ainak tartalma. A mi a váltságösszegnek lejárt s fizetetlen maradt részleteit illeti, ezen fennálló hátralékok terhe szintén átszáll — telekkönyvi bejegyzés nélkül is — a magánügylet alapján, jelesen a vétel utján birtokba jött utódra, habár tagadhatatlan az, hogy ama hátralékok már a lejárat ténye által személyes kötelezettségévé is váltak a fizetést mulasztó birtokosnak. Mert a törvény, nevezetesen az 1871 : LIII. t.-cz. világosan rendeli 19. és 57. §§ aiban, hogy a váltságösszeg hátralékai szintén terhelik a birtokutódot, a ki — ha igénybe vétetett — csakis viszkereseti jogával élhet birtokelőde ellen, a mennyiben e jogát ellenkező kikötés el nem enyésztette. Más tekintet alá esik azonban az a birtokutód, ki birói árverésen vette meg a birtokot. Terhelik őt is kétségtelenül a váltságösszegnek még le nem járt, csak jövőben esedékes részletei; mert az árverés a földbirtokkal összekötött reálterhet nem enyészteti el. De az árverés napjáig lejárt részletekre nézve áll egyrészről az, hogy az ingatlant, mely a hitelezőnek kielégitési alapul szolgált, az árverés után már csak a vételár helyettesit!, és másrészről az, hogy — mint fentebb mondatott — a hátralék a lejárat pillanatától fogva személyes kötelezettségét képezi az előbbi tulajdonosnak. Ezen személyes követelésére nézve van ugyan a jogosult félnek a lejárat után is törvényes zálogjoga a még el nem árverelt ingatlanban, de annak a hatálya csak az, hogy a követelés a sorrendi tárgyaláskor előnyös tételkép felszámitható. A befejezett árverés esetére pedig az 1868 : LIV. t.-cz. 456. § a,* a jogbiztonság követelményének, a birói cselekmény tekin* Ezen hatályon kivül helyezett törvényszakasz helyébe az 1881 : LX. t.-cz. 184. §-a lépett.