Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)
A kir. Ítélőtábláknak 1890 : XXV. t.-cz. 13. § a hozott polgári döntvényei. 171 az ily egyesitett perek valamelyike végeldöntésre alkalmas, nem részitélet, hanem elkülönített végitélet hozható. Ezt világosan ekként rendeli az 1893. évi XVIII. t.-cz. 102. §-ának a törvényjavaslatból hiányzó, de az igazságügyi bizottság javaslatára törvénynyé lett 2. bekezdése. E tekintetben tehát a törvény lényegesen eltér a törvényjavaslattól, minélfogva a 43. §-hoz fűzött ministeri indokolás, mely szerint az egyesitett perekben is részitélet volt hozható, a törvény magyarázatára és alkalmazására nem a megfelelő utat mutatja. Az igazságügyi bizottság törvénynyé emelt javaslatának az indoka az, hogy habár ily esetben az eljárásnak csak egy része nyer befejezést, de az illető per egész tárgya nyer eldöntést. Részitéletet ellenben az idézett törvény 103. §-a értelmében akkor lehet, és a 104. § a értelmében akkor kell hozni, ha az egy keresetben érvényesitett több követelés valamelyike, vagy viszonkereset esetében a kereset vagy a viszonkereset, vagy ezek valamelyikének egyik része fölött folyó vita a végeldöntésre alkalmas. Az idézett törvény 103. §-ában tehát egy keresetben érvényesitett több követelésről van szó, melyek közül egy fölött, mint az egész kereset része fölött részitélet hozandó; az idézett törvény 102. § a ellenben több pert emlit, melyek közül a végeldöntésre alkalmas perben a biróság elkülönitett végitéletet hoz, melyre jogorvoslat szempontjából nincs befolyással az, hogy az a per korábban más perrel egyesitve volt. Ezekből világos, hogy egy pernek egyik része részitélettel, több per közül egyik per elkülönitett végitélettel nyer eldöntést. A miből az ellenkezőt kizáróan következik az, hogy a biróság rendeletéből egyesitett több külön per egy pernek nem tekinthető. E döntvény helyességét nem gyöngiti az az érv sem, mely szerint nem engedhető meg, hogy például az elsőfokú biróság által egyesitett 41 koronáért és 101 koronáért folyó két perben hozott közös Ítéletnek egyik része ellen felülvizsgálatnak (1893. évi XVIII. t.-cz. 126. §. 2. bekezdés, 108. §. b) pont), másik része ellen pedig felebbezésnek (idézett törvény 120. §. első bek.) legyen helye. Ez természetes. De ebből nem a több egyesitett per tárgya értékének összesítése, hanem csak az következik, hogy a magasabb értékért folyó per az egyesités folytán a kisebb értékű pert is magával viszi ahhoz a felébb viteli bírósághoz, mely a nagyobb értéküperben dönteni hivatva van. így történik ez — szintén csak perjogi okokból — a különböző értékért folyó kereset és viszonkereset találkozása esetében, melyet a kir. Curia V. sz. polgári döntvényének indokai is világosan kifejeznek. Nem fogadható el helyesnek az az ellenérv sem, mely szerint a kereset ugy az elsőfokú, mint a felebbezési tárgyaláson is fölebb emelhető, mely esetben a pertárgy értéke a magasabb összeg ; s hogy ilyen az eset akkor is, midőn a külön inditott pereket a törvény 43. §-a alapján a biróság egyesitette. Nem helyes ez azért, mert a fölebb emelés a peres fél, az egyesités a biróság ténye; másfelől mig az egyesités korlátlanul gyakorolható s az egyesitett perek összértéke bármily magas összegig mehet:
