Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

164 A kir. Ítélőtábláknak 1890 : XXV. t.-cz. 13. § a hozott polgári döntvényei. tekintve, hogy a 239. §. a megjelenés időtartamára nézve és egyáltalában nem hivatkozik a törvény 111. § ára, mint ez a 143. §-nál történik, hanem egyedüli joghátrányul azt mondja ki, hogy ha az eskületételre kötelezett fél az esküt a kitűzött határnapon nem teszi le, ugy tekintetik, mintha nem bizonyitott volna, tekintve, hogy az esküre jelentkező felet a biróság a törvény 239. § a alapján kitűzött határnapra nem a törvény 111. § ában irt joghátrány terhe mellett idézi, és hogy az esküre kötelezettnek ellenfele a törvény 241. §-a értelmében az eskü letételére kitűzött határnapra nem idéztetik meg, hanem a határnapról tetszésszerinti megjelenés czéljából egyszerűen értesittetik: mindezekből alaposan arra lehet és kell következtetni, hogy a törvény 239. § a alapján kitűzött eskütételi határnapnál a törvény 111. §-a alkalmazást nem nyerhet, hanem az esküre kötelezett fél a kitűzött határnapon, a végzésben kiszabott órán túl két óra letelte után is, a nap folyamán a hivatalos órákban az esküt leteheti; mert ha a törvényhozó a 111. § ban irt két óra várakozási időt az eskütételi határnapra is kiterjeszteni kivánta volna, annak a 239. §-ban, a 111. §. felhasználásával kifejezést is adott volna, mint az a 143. §-nál előfordul. Ezekből következik, hogy az eskü letételére határnapot tűző végzésben a biróság által kiszabott óra az eskütétel idejének csupán a kezdetét jelenti és csak arra szolgál, hogy annak bekövetkezte előtt az esküre kötelezett fél esküt nem tehet, de nem jelenti azt is, hogy onnan kezdve két órán túl a törvény 111. §-án alapuló joghasonlóságnál fogva, a kitűzött határnapon, a meg nem idézett, hanem csak értesitett és önként megjelent ellenfélnek netaláni ellentmondása folytán a kiszabott órán túl két óra leteltével megjelent esküre kötelezett féltől az eskü letétele megtagadtassák, s illetve az olyan időben bevett eskü el ne fogadtassék; mert az eskübizonyitékot mint bizonyítási módot a felek a perben már megvitatták s az Ítélettel el van döntve, mivel kapcsolatban az eskütétel ténye bizonyítási eszközül jelentkezik, mely bizonyítási eszköznek a bíróságnál való bemutatása sem a törvény kifejezett rendelkezésénél, sem a törvény ratiójánál fogva a törvény 111. §-ában irt időmegszoritás alá nem esik, nem eshetik; és mert a törvény 239. § a az eskületételi határnapról értesitett ellenfélnek nem is adja meg azt a jogot, hogy a kiszabott órán túl két órán belül meg nem jelent esküre kötelezett féllel szemben contumatialis határozat hozatalát kérelmezhesse. Mindezeknél fogva ki kellett mondani, hogy rendes perekben az eskü letételére az 1868 : LIV. t.-cz. 239. §-a alapján kitűzött határnapon, a végzésben kijelölt óra után két órán túl a napnak későbbi hivatalos órájában kivett eskü letettnek elfogadandó. Kelt Kolozsvárott, a kir. Ítélőtáblának 1897. évi október 9-én tartott teljes ülésében. Hitelesíttetett az 1897. évi október hó 12-én tartott teljes ülésben. 8. szám. Valamely követelés engedményezésével jogot nyer e az engedményes arra, hogy a követelést az annak alapjául szolgált eredeti