Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A kir. Ítélőtábláknak 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a hozott polgári döntvényei. 149 Indokok: Törvényeink a perköltség fogalmát közelebbről nem határozzák meg, de nyilvánvaló, hogy a peres fél szempontjából perköltség tekintete alá esik mind az a költség, a mely a per felszerelésével, mind az, a mely annak leszerelésével merült fel. A ki tehát a perdöntő határozat szerint a per felszerelésének költségéért ellenfelének felelős, mert ellenfelét kellő és elegendő alap nélkül perre kényszeritette; felelős a per leszerelésének költségéért is, a mely utóbbi az előbbinek csak folyománya. Az eldöntendő kérdés szempontjából lényegtelen az, hogy a kicsomózás költsége az ügydöntő határozat után merült fel, és azt a fél csak ezután képes felszámitani. Az 1868. évi LIV. t.-cz. 251. §-a ugyan azt a kifejezést használja : »a pert vezető fél elmarasztalandó a perköltségben, ha ez a per folyta alatt kéretett és felszámittatott« ; de e kifejezésnek nem lehet azt az értelmet tulajdonitani, mintha a törvényhozó az Ítélet után felmerült perköltség megtérítésének terhétől a pervesztes felet fel akarta volna menteni, vagy a feleket arra kényszeríteni, hogy a még csak jövőben foganatosítandó kicsomózás költségét már Ítélet előtt felszámítsák ; s az idézett törvényszakasz a gyakorlatban tényleg nem is nyert ily értelmezést. Nevezetesen az eskületétellel Ítélet után felmerült költségre nézve a törvénykezési gyakorlat megállapította, hogy azt a pervesztes fél viseli, ha és a mily arányban őt a biró az Ítéletben vagy ügydöntő határozatban a perköltség viselésére kötelezte. A sommás eljárásban pedig ez a kérdés a fenti értelemben világosan el van döntve, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 108. §-ának azzal az intézkedésével, hogy a perköltség viselése tárgyában az Ítéletben kell intézkedni, más határozatban azonban szintén helye van ilyen intézkedésnek, ha a megtérítés kötelezettsége az ügy végelintézésétől független, vagy ha az az ügy befejezése után merült fel. A sommás eljárásban tehát — a melyben kicsomózásnak a 73,465/807. I. M. számú rendelet 82. §-a értelmében szintén helye van — az 1893. évi XVIII. t.-cz. 108. §-ának idézett indokolása folytán nem lehet kétséges, hogy a kicsomózás költsége felett Ítélet meghozatala után lehet s a fél kérelmére kell is határozni; oly kérdésekben pedig, melyekre nézve az eljárás természete eltérő szabályozást nem igényel, az eljárásnak egyezőnek kell lennie. Magától értetődik, hogy a mennyiben a pervesztes felet a biró a perköltségnek csak aránylagos részében marasztalta : az a kicsomózás költségéért is aránylag lesz felelős ; s a mennyiben több pertárs, mint pervesztes fél egyetemlegesen, vagy nem egyetemleg lett a perköltségben elmarasztalva: ezek a kicsomózás költségéért szintén egyetemleg vagy nem egyetemleg lesznek felelősek. Kelt Győrött, a kir. Ítélőtáblának 1898. évi április hó 16-án tartott teljes ülésében. Hitelesítette a győri kir. ítélőtáblának 1898. évi május hó 9-én tartott teljes ülése.