Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

124 A Curiának az 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a döntvényei polgári ügyekben. a végrehajtás alá vont ingatlanok az összes érdekeltek beleegyezésének esetén kivül nem voltak a kikiáltási áron alul eladhatók, és hogy az idézett törvényczikknek 459. §-a szerint a késedelmes vevő veszélyére megtartandó árverésnél csakis egy határnap volt kitűzendő, ellenben az 1881 : LX. t.-cz. 147. és 171. § ai szeri-nt már az alapár verés megtartására is csak egy határnap tűzendő ki, s a végrehajtás alá vont ingatlanok már ezen a határnapon is a kikiáltási áron alul adhatók el, ebből azonban nem következik, hogy az utóajánlat az eltörölt második határnapot, illetve az 1868: LIV. t. cz. 437. § ának az első árverésre vonatkozóan felállított korlátozását pótolni volna hivatva, nem pedig azért, mert a korábbi törvény szerinti második árverési határnapnak a czélja a végrehajtási alapnak minden áron való értékesitése volt, az utóajánlat pedig a már elért vételárnál nagyobb vételár elérését czélozza, és pedig abban az esetben is, ha az első határnapon az ingatlan a kikiáltási áron, vagy ennél maga sabb áron kelt el. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1898. évi február hó 25-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi április hó 22-én tartott teljes ülésben. VIII. Az elsőbiróságnak azon végzése ellen, melylyel a zárlat az 1881 : LX. törvényczikk 237. §-a a) pontja esetében a 239. §. szerint előlegesen az ellenfél meghallgatása nélkül rendeltetik el, és a felek meghallgatására egyidejűleg határnap tűzetik ki, az ellenfél élhet-e felfolyamodással ? Vonatkozással a kolozsvári kir. ítélőtáblának 9. számú és a pozsonyi kir. Ítélőtáblának 3. számú alább közölt teljes ülési ellentétes döntvényeire.* Határozat. Az elsőbiróságnak azon végzése ellen, melylyel a zárlat az 1881. évi LX. t.-cz. 237. §-a a) d) e) pontjai alapján a 239. §. szerint az ellenfél meghallgatása nélkül előlegesen rendeltetik el és a felek meghallgatására egyidejűleg határnap tűzetik ki, az a fél, a ki ellen a zárlat elrendeltetett, nem élhet külön felfolyamodással. indokok: Az 18G8 : LIV. törvényczikknek a zárlatra nézve hatályban volt rendelkezései, jelesül annak 327. §-a szerint a zárlatot * A pozsonyi kir. Ítélőtábla 3. számú polgári döntvénye. Az elsőbiróságnak azon végzése ellen, melylyel a zárlat az 1881. évi LX. t.-cz. 237. §-ának a) pontja alapján és a 239. §. szerint az ellenfél meghallgatása nélkül előlegesen elrendeltetett és a felek meghallgatására egyidejűleg határnap is kitüzetett, az a fél, ki ellen a zárlat elrendeltetett, külön fel folyamodással nem élhet. A kolozsvári kir. Ítélőtábla 9. számú polgári döntvénye. Az elsőbiróságnak azon végzése ellen, melylyel a zárlat, az 1881. évi LX. t.-cz 237. S. aj pontja alapján és a 239. §. szerint, az ellenfél meghallgatása nélkül előlegesen rendeltetett el és a felek meghallgatására egyidejűleg határnap is kitüzetett, külön felfolyamodásnak helye van.