Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

118 A Curiának az 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a döntvényei polgári ügyekben. A most idézett törvény külön kifejezett rendelkezést nem tartalmaz ugyan a tekintetben, hogy a felülvizsgálati értékhatár megállapításánál a viszonkereset tárgyának értéke is számításba veendő, de még sem lehet kétséges, hogy annak helyes értelmezése szerint a viszonkeresetre nézve ugyanazokat a felebbviteli szabályokat kell alkalmazni, mint a melyek általában a keresetre nézve meg vannak állapítva. A viszonkereset is valódi és anyagilag önálló kereset; tehát tartalmilag mindazokkal az alkatrészekkel kell birnia, a melyek minden keresetnél lényegesek. A viszonkereset csak alaki tekintetben nem önálló, a mennyiben egy már előzően megindított, illetőleg folyamatban levő pert feltételez. A viszonkereset tárgyilag egyenlő hatályú a keresettel; mert az azzal érvényesített követelés tekintetében a felek közt uj pert létesít, a perben álló feleknek viszonya a bírósághoz a keresetnél és viszonkeresetnél egyenlő, a jogok és kötelességek, melyek a perviszonyból származnak, a viszonkeresetnél ugyanolyanok, mintha az egészen elkülönítve, mint kereset indíttatott volna; eltérések tehát csak a perbeli cselekményeknél jelentkeznek, a mennyiben ezek a kereset cselekményeivel egyidejűleg alaki kapcsolatba hozandók, illetve egyesitendők. A kereseteknek eme külső egyesítése által tehát a dolog lényege mi változást sem szenved, mert mindazok a jogszabályok, a melyek a keresetre és az abból keletkezett perre nézve érvényesek, a viszonkeresetre és a viszonkereseti perre is alkalmazást nyernek, azokkal a módosulásokkal, a melyek a két pernek alaki egyesítéséből önként következnek, a melyek azonban, ha csak a törvény kifejezetten másként nem rendelkezik, nem a viszonkereset lényegére és tartalmára, hanem csak a perbeli cselekmények módjára és alakjára vonatkoznak. Hogy a sommás eljárási törvény összhangban az 1868 : L1V. t.-cz., valamint az 1881 : LIX. t.-cz. ide vonatkozó elveivel, a viszonkereset jogi természetére nézve a most jelzett álláspontot foglalja el, nem szenved kétséget, s kitűnik mind a törvénynek kifejezett egyes rendelkezéseiből, mind annak szelleméből. így különösen a S. E. törvény 27. §. 4. pontja szerinti pergátló kifogás ép ugy vonatkozik a viszonkeresetre, mint a keresetre, a 31. §. szerint kapcsolatban a 148. szakaszszal a kereset változta tása tekintetében a keresetre és a viszonkeresetre egyező szabályok állanak fenn, a 103. §. szerint, a midőn részitélet hozatalának helye van, külön hozható részitélet a viszonkereset tekintetében is; a viszonkeresetre hozott Ítélet ép ugy ítélt dolog erejével bír, mint a keresetre hozott Ítélet; nyilvánvaló tehát, hogy törvényeink szerint a viszonkereset ugyanazon tekintet alá esik, mint a kereset, miből önként következik, hogy a törvény különös rendelkezése nélkül a viszonkeresetre hozott ítélet elleni perorvoslatokra és igy a felülvizsgálatokra nézve sem lehet más szabályt alkalmazni, mint a mely fennáll a keresetre hozott Ítéletre.