Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának az 1890 : XXV. t.-cz. 13. §-a döntvényei polgári ügyekben. 115 tálának időpontjával áll be, következően mindaddig, mig a helybenhagyó Ítélet nem hozatott, nem is lehet szó arról, hogy az Ítélet előtt felmerült mellékkérdésekben hozott végzések ellen a felfolyamodás a felebbezésnél szűkebb körre szorittassék, és mert ezekben az esetekben is a helybenhagyó másodfokú Ítélet — mint minden végleges hatályú Ítélet — kizárja azt, hogy a vesztes fél az 1881 : LIX. t.-cz. 52. §-a értelmében a felebbviteli biróság közbeeső végzései által szenvedett sérelmeit további felebbvitellel orvosolhassa. Abból, hogy az 1893 : XVIII. t.-cz. 214. §-a a másodfokú birósági végzések elleni felfolyamodások kizárásáról kifejezetten csal: azokra az ügyekre nézve rendelkezik, a melyekben a 126. §. szerint a járásbiróság Ítélete ellen felebbezésnek nincs helye, nem lehet következtetést vonni arra, hogy minden más esetben a felfolyamodás a korábbi szabályok korlátai közt megengedettnek tekintendő, mert e következtetés eredménye ellentétben állana nemcsak a helyes felebbviteli rendszer követelményeivel, de különösen az 1881 : LIX. t.-cz. és az 1893: XVIII. t. czikkben lefektetett jogorvoslati alapelvekkel. Nem állhat meg a következtetés már azért sem, mert épen e rendelkezés fejezi ki azt, hogy miután a szóban forgó ügyekben a kir. törvényszék a per főkérdésében véglegesen határoz, a mellékkérdésekbea hozott végzései ellen sem lehet élni felebbvitellel, a miből nyilvánvaló, hogy az nem egyéb, mint alkalmazása a törvény jogorvoslati rendszeréből folyó ama szabálynak, hogy a mellékkérdésekben hozott határozatoknak nem lehet több fóruma, mint a per főkérdésében hozott Ítéletnek. Hasonló szempont alá esik az 1893. évi XVIII. t.-cz. 184. §-ának rendelkezése is, mert az ítéletet megelőző eljárásban hozott s felfolyamodással meg nem támadható végzések — a mennyiben azok ellen a felebbvitel egyáltalán kizárva nincs — csak a felülvizsgálati eljárásban kerülhetnek felülbirálat alá, a miből következik, hogy azokban a perekben, a melyekben a felülvizsgálat ki van zárva, a szóban forgó végzések ellen nincs helye jogorvoslatnak. Az 1893. évi XVIII. t.-cz. 163. §-ának ötödik bekezdése is a fentebbi elv folyományát fejezi ki akkor, a midőn azt rendeli, hogy az igazolásnak a felebbezési tárgyalás elmulasztása miatt az 1881. évi LIX. t.-cz. 66. §-a ellenére helyt adó végzés ellen a felülvizsgálati kérelemben lehet orvoslást keresni. Mindezeknél fogva ki kellett mondani, hogy azokban a sommás perekben, melyekben a felebbezési biróság Ítélete ellen felülvizsgálatnak helye nincs, a peres felek a felebbezési biróságnak végzései ellen sem élhetnek felfolyamodá3sal és pedig azok ellen a végzések ellen sem, a melyeknek tárgyát nem az elsőfokú biróság valamely végzésének felülvizsgálata, hanem a felebbezési biróság önálló intézkedése képezi. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1896. évi május hó 26-án tartott teljes üléséből. Hitelesittetett az ugyanazon évi június hó 23-án tartott teljes ülésben. 8*