Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

92 A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. bírósághoz utalt ügyekre nézve helyezte hatályon kivül s egyúttal a törvény 19. § ában kifejezést adott annak, hogy a közigazgatási biróság hatáskörét szabályozó rendelkezések szorosan magyarázandók és a közigazgatási biróság hatásköre a jog- és törvény hasonlatosság alkalmazásával ki nem terjeszthető. Ugyanennek a törvénynek V. czime a vizjogi és ezzel kapcsolatos törvények illető szakaszainak megjelölésével taxative sorolja fel azokat a vizjogi kérdéseke^, a melyekben a közigazgatási biróság előtti eljárásnak helye van, ezek közt azonban a vizjogi törvény fentidézett 105., 106. és 108. §-ai alapján hozott közigazgatási határozatok nem fordulnak elő, következően a biróságok hatáskörét ezekben a kérdésekben a közigazgatási bíróságról szóló törvény sem változtatta meg. Törvényeinknek eme rendelkezéseivel szemben az a kérdés, hogy az ártérfejlesztési viszonyokból származó követelések közjogi, avagy pedig magánjogi követeléseknek tekintendők e, a hatásköri kérdés mikénti megoldására nézve teljesen közömbös. Kétséget nem szenved, hogy az illetékes közigazgatási biróságnak ama határozata alapján, melylyel az ártérhez tévesen felvett terület a vízrendezési társulat kötelékéből kivonatik, az ártérből kibocsátott ingatlanok tulajdonosai jogszerűen követelhetik, hogy a tőlük, az ártéri jelleg czimén beszedett járulékok részükre visszafizettessenek, s a fentebbi törvények idézett rendelkezéseivel szemben csakis az lehet kérdés tárgya, hogy az illető tulajdonosok ezt az igényt közvetlenül a polgári biróságok előtt érvényesithetik-e, illetve kötelezhetők-e arra, hogy a törvény rendes utjának igénybevétele előtt első fokon a vizjogi törvény 105. §-a szerint a társulat közgyűlése által kiküldött bizottsághoz, s másodfokon az alispán, illetve polgármesterhez forduljanak ? A vizjogi törvény és az 1884 : XIV. t.-cz. fentidézett rendelkezései csakis az ártérfejlesztési munkálat megállapítására, az osztályozás és a kivetési kulcsra vonatkozó kérdéseket utalják előzetesen közigazgatási útra, ellenben az ártérből való kibocsátás iránt hozott határozat következtében támasztható vagyonjogi követelések lebonyolításának módjáról ezek a törvények nem rendelkeznek, s e tekintetben az 1897. évi XXI. t.-cz., mely a temes-bégavölgyi vizszabályozó társulatot kifejezetten a társulat kötelékéből kibocsátott területek után eszközlendő visszafizetések teljesítése czéljából kölcsön felvételére hatalmazza fel — sem állapított meg külön eljárást. Nem létezik tehát törvényes alap arra, hogy a társulat kötelékéből kivált területek tulajdonosai a szóban forgó igényüket előbb közigazgatási uton érvényesíteni kényszeríttessenek. De nem is volna helyes értelme annak, hogy ezeknek az igényeknek érvényesítése első fokon épen a visszatérítésre kötelezendő társulat közgyűlése által kiküldendő bizottság határozatától függővé tétessék. Nem utasíthatók a visszatérítésre jogosultak a közadók behajtására, illetve a közadók behajtásából felmerülő kérdések eldöntésére hivatott hatóságokhoz sem, mert, habár a vizjogi törvény 122. §-a,