Magyar döntvénytár, 1. kötet (1904)

A Curiának 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a alapján hozott teljes ülési határozatai. 87 esztendei elévülés alá esnének, a mi sem a forgalmi élet követelményeinek meg nem felelne, sem eljárásunknak a kamatokra vonatkozó intézkedéseivel megegyeztethető nem lenne«. Ez utóbbi megjegyzés — ugy látszik — a végrehajtási törvény 193. § ára utal, mely szerint az árverés napját megelőző három évnél régibb időről hátralékos kamat nem nyer a tőkeköveteléssel egy rangsorban kielégitést az elárverezett ingatlan vételárából. Annak a kérdésnek megoldásánál azonban, hogy mennyiben terhelheti az ingatlanokat a felszaporodott kamat ? a telekkönyv nyilvánosságának és különlegességének (specialitásának) követelményei lévén mérvadók, az lényegileg más szempont alá esik, mint a kamat elévülésének kérdése. Az igazságügyi bizottság részéről indítványozott szöveg minden megkülönböztetés nélkül »a kamatok elévüléséről« szól ugyan, s e szöveg törvénynyé is vált s való az is, hogy a kamat túlságos felszaporodásának gazdasági hátrányai mindennemű kamatnál fordulhatnak elő; mindez azonban nem jöhet döntő tekintetbe azzal a kétségbevonhatlan ténynyel szemben, hogy az 1883. évi XXV. t.-cz. megalkotásának czélja az volt, hogy az uzsora által előidézett bajok ellen, melyekkel szemben az 1877 : VIII. t.-cz. elégtelennek bizonyult, hatásosabb intézkedéseket léptessenek életbe és hogy a kamat elévülésének kérdése az »uzsoráról és a káros hitelügyletekről« szóló törvény keretében nyert megoldást. Az 1883: XXV. t.-cz. a javaslat indokolása szerint a kölcsönszerződések kötésénél vagy meghosszabbításánál a szerződési kamattal, a hitelezési ügyletek biztosításának módjával és a korcsmahitellel űzött visszaélések ellen kiván oltalmat nyújtani — s a törvény egyéb rendelkezéseinek tartalma nem is megy túl e feladaton, — s ennélfogva nem forog fenn elegendő alap arra a feltevésre, mintha a kamat elévülésének kérdését mindennemű kamatra nézve — mintegy ötletszerűen — kivánta volna szabályozni. A törvény czime, annak beosztása, a kamatokról szóló fejezet elhelyezése, de főleg a törvény össztartalmának egybevetése annak a felfogásnak helyessége mellett szól, hogy itt a törvényhozás nem akarta a kamat elévülésének kérdését egész terjedelmében megoldani, hanem ezt a kérdést csak annyiban tette rendelkezés tárgyává, a mennyiben a kamat a törvény tartalmában tárgyalt jogügyletekből felmerül. A 19. §. első bekezdésének ezek a szavai is »ezen elévülési idó azon esztendő végével kezdődik, melyben a kamatok jogilag követelhetők lettek« arra látszanak mutatni, hogy itt a törvény a visszatérő időszakokban fizetendő s önállóan is követelhető szerződési kamatról szól, s nem vonatkozik a késedelmi kamatra, melyet rendszerint csakis a főköveteléssel együtt szokás, sőt kivételével annak az esetnek, ha a tőke a követelt kamat nélkül elégittetik ki, csakis ezzel együtt lehet követelni; a miből következik, hogy a késedelmi kamat jogi természeténél fogva a főköveteléssel egységes követelést képezvén, csakis ezzel együtt évülhet el. Ezeknél fogva az 1883: XXV. t.-cz. 19. §-át ugy kellett értei-